Hol is kezdjem? 🙂 2014-ben 3 csapatunkkal vettünk részt az UB-n és nagyon jól sikerült. Azt hiszem legalábbis… mivel én személy szerint csak jöttem és mentem, az igazi pörgésből, az igazi buliból kimaradtam egy UB-nál fontosabb esemény miatt, talán emlékeztek rá. A lányok-fiúk viszont jól érezték magukat, mindenkit feltöltött a Balatonnál töltött 2 közös nap…. Tovább »

Múlt hétvégén, 2015.03.28-án Prágában futottunk. A Run.Czech szervezésében zajlott Sportisimo Prague Half Marathon több, mint 10 000 futót mozgatott meg Csehország méltán népszerű fővárosában. A versenyt a kenyai Wanjiru Daniel Kinyua nyerte 00:59:51- es idővel, az első női befutó pedig az etióp Degefa Worknesh lett 1:07:14-es eredménnyel. A szervezés nálam csillagos 5-öst kapott, rengeteg frissítéssel,… Tovább »

New Yorktól Veronáig   – avagy Futó Anyuk Rómeó és Júlia otthonában   Az egész történet úgy kezdődött, hogy még valamikor márciusban jelentkezett 6fős kis csapatunk a naaaagy közszolgálati tévé kicsi, kedves műveltségi vetélkedőjébe. Kiválasztottak minket egy castingon, majd jött a kisfilmünk forgatása, csupa izgalom, csupa ismeretlen-érdekes dolog.   A műsor felvétele előtti készülődés és… Tovább »

Az első félmaratonom – avagy félmaraton a másik végéről Gondolkodtam,  írjak-e egyáltalán, aztán arra jutottam, hátha más is kedvet kap ehhez a távhoz. Ha nekem ment, tényleg bárkinek sikerülhet. 😉  Kb. egy éve kezdtem futni, NULLA,  azaz zéró sportmúlttal, semmit nem mozogtam soha (néha 20perc RR torna,  amikor kétségbeestem szülések után, hogy jézusúristen sose fogyok… Tovább »

4,5 óra alvás után írom ezt a beszámolót, úgy, hogy koradélután keltem. Az éjszaka teljesen kimaradt. Vagyis… dehogy maradt ki! 😉   Hajnalban futottunk, futottam alvás helyett. Meg csapatostul bundáskenyereztünk, dideregtünk, drukkoltunk. Jelenleg nem igazán tudom elképzelni, hogyan fogok visszamászni az ágyba pár óra múlva… pár óra alvás után. Jelentős rizikó egy enyhébb jetlag. 😉… Tovább »

  Egy fél IRONMAN története… …egy anyukától, aki néhány éve még 500 métert sem tudott futni…   5-6 évvel ezelőtt még a kétgyerekes anyukák és feleségek megszokott hétköznapi életét éltem. Mindig közel állt hozzám a sport, de abban az időben valahogy sosem jutott rá idő. Aztán elkezdtem futni, egyszerűen elkapott a gépszíj, a távok egyre… Tovább »

Ultrabalaton másodszor (avagy hogyan nem akartam idén SEM Ultrabalatont futni) Már nem tudom, honnan jött, és ki akarta. De ismét az UB szervezkedés kellős közepén találtam magamat. Sokáig ellenálltam. Tavaly már megcsináltuk, igaz, hogy akkor sem én kezdeményeztem, sőt még csak ellenkezni vagy rábólintani sem volt időm, máris bent találtam magam egy csapatban. De idén… Tovább »

FutAnyuk az Ultrabalatonon …és az én ubém  Egy tipikus versenybeszámolót vártok most tőlem, gondolom… De már most szólok, nem az lesz. 😉 Nem tud az lenni. Két részre kell osztanom ugyanis ezt az írást. Az egyik rész Rólatok szól majd, arról, hogyan szerveződött 25 szuper ember 1 csapattá egy fantasztikus futóeseménynek hála. Na jó, 3… Tovább »

Sziasztok lányok és fiúk!Hétvégére picit eltűntem, cserébe beszámolok ma Nektek egy giga futásról: Berlin Marathon. Péntek délben a csajokat elhoztuk a bölcsiből/suliból, autóba ültünk és elindultunk Berlinbe. Apukánk ugyanis következő (sorban a 6.) maratonját a német fővárosban tervezte lefutni. Kivételesen még készült is rá, azaz kb. 3-4 hete rendszeresen fut, hosszabb távokat, nem csak kikel… Tovább »

 Dubajozunk 🙂  – a beígért (valóban maratoni ) élménybeszámoló Valamikor szeptemberben az Uram eldöntötte, hogy fut egy jóóóó gyors kis maratont az Egyesült Arab Emirátusokban. Berlinben voltunk épp, talán emlékeztek rá, akkor 3óra 39perccel fejezte be az ottani maratonját, elégedett volt vele. A verseny után találkoztunk magyar srácokkal és az egyikük bogarat tett a fülébe…. Tovább »