Bemutatkozás

Feleségek, Anyák, Futók vagyunk.

Sziasztok,

magonak hívnak és újonc vagyok a bloggerek Világában… annak ellenére, hogy egy éve folyamatosan, napi rendszerességgel posztolok, írok Futó Édesanyáknak az egyik legnagyobb közösségi portálon.:)

FutAnyu név alatt indítottam el egy oldalt, ami éppen ma 1 éves. Iszonyatosan büszke vagyok rá, rengeteget ad nekem és remélem, én is tudok adni azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy olvasnak.

Két kislány anyukájaként, erősen 40 felé 1 évvel ezelőtt kezdtem el FUTNI. Hirtelen felindulásból, csekélyke, kvázi zéró futómúlttal beneveztem 2013. februárjában a szeptemberben Budapesten rendezett Félmaratonra. Mert kellett egy CÉL, mert kellett egy kis Én-idő, kellett a kihívás…. na és persze NEM kellettek már a feles kilók a derekamra.

7 hónapom volt felkészülni…. többx volt álmatlan éjszakám emiatt.

Szerencsére futótársat is találtam magam mellé,  Dóri személyében. Naptárjainkba szépen bevéstük az első 5km-es, majd 10kilométeres edzésterveket, aztán jöhetett a 18hetes félmaratoni felkészülés. Akik olvastak, tudják, hogy kőkeményen, precízen végrehajtottuk az e-edzőnő utasításait.
Sokszor keltem hajnalban vagy futottam be éjfél után, hiszen a kislányok mellett (akkor 8 és 2 évesek) csak így tudtam megoldani a dolgot. A nyaralásokra is vittem a futócipőm és volt bizony olyan, hogy épp a legkeményebb szakaszokat, a 18-19-es hosszú futásokat Tiranában vagy a Kotori öbölben kellett megejtenem, kávé helyett. Nem volt egyszerű, szenvedtem sokat, nehezen ment és azt kell mondjam, mind a mai napig sokx még nehezen megy a futás. DE!!! Büszkén jelentem, ha kicsit ki is csúszva a szintidőből, de érmet akasztottak a nyakamba szeptember 8-án.

Időközben nagyon helyes kis közösség kovácsolódott össze  a fent említett oldalon, futóversenyeken indultunk tavaly több alkalommal is, váltókat szerveztünk. Legközelebb  a Balatont futjuk majd körbe május végén 3 csapattal, 25-en. Alig várom. :)Rengeteg szuper embert ismertem meg.

Igencsak amatőr/hobbifutó vagyok :), nem a legszebb futótechnikával és nem a legjobb állóképességgel … de  mindezt  igyekszem lelkesedéssel kompenzálni. Nincs nehéz dolgom, mert ŐSZINTÉN úgy gondolom, a FUTÁS nagyon sokat ad nekünk.

Hogy édesanyaként, feleségként, jó vagy rossz passzban hogyan élem meg én és hogyan élitek meg TI a FUTÁS nevű játékot (adományt/ajándékot)…na, remélem, erről szól majd a blog, erről szól majd a FutAnyu.

Minden erőmmel azon leszek, hogy érdekes és hasznos tartalommal töltsem meg az oldalt. Végtelenül örülnék, ha ez a blog Titeket a legjobban szolgálhatna.

Szép napot kívánok,

mago