Csatlakozott:
2014-03-05
Bemutatkozás: Sokan szóltatok, hogy frissítsem FutAnyu bemutatkozását... Jogos. :) Nem törlöm az eredeti, egy évvel ezelőtti sorokat sem, hozzám tartozik, maradjon itt mementónak.... :)
Eltelt azonban egy év... 2013-ban rengeteget változtam és eszméletlenül sok mindent tudtam meg magamról a FUTÁSnak hála. :) Rengeteg nagyon értékes embert ismertem meg és amire nagyon büszke vagyok, hogy szuper nőket, férfiakat ismertettem meg egymással. :) Csapatok álltak össze, barátságok szövődtek.
Ami KÖZÖS bennünk, hogy mindannyian futunk, hosszabb-rövidebb ideje, így vagy úgy. A "hogyan" a legutolsó....ami számít, az a közös szenvedély, a közös élmények. Egymás lelkesítése, barátsága, biztatása a legfontosabb...
Én úgy érzem, egymást támogatva, a másikat pár jó szóval naponta motiválva bármire képesek vagyunk. És itt most nem csak a futásról beszélek. ;) Ne szűkítsük erre az amúgy fantasztikus ajándékra a dolgot. BÁRMIRE képesek vagyunk, ha elhisszük azt. Ha kapunk kellő megerősítést, bátorítást és ha rendet teszünk a fejünkben.
És erre a Futás szerintem az egyik legszuperebb eszköz... :)
Tavaly én, aki a lenti sorokat idézve még csak pár hónapja "trappoltam és ziháltam", szereztem magamnak a szeptemberi félmaratonról egy csodaszép érmet. Ő az én legújabb büszkeségem, most is a szemem előtt van. :) Tavaly ilyenkor még nem tudtam elhinni, hogy NEKEM (???) lesz majd valamikor egy ilyenem. De úgy éreztem, KELL :), CÉL tehát van, idő van, edzéstervek vannak, támogatás van, nincs más hátra...HAJRÁ!!!! :)
Rengeteget küzdöttem ... volt fájdalom, koránkelés, lemondás, volt bőven szorongás, félelem, kétség és kérdés. De ezt mindig ellensúlyozta a sok ragyogó ember, akit megismertem, a futóversenyek hangulata, a leküzdött táv vagy idő miatt érzett büszkeség, a megcsináltam-érzés. A futás közbeni remek gondolatok, a friss levegő okozta feltöltődés...és ugye a kedves kis endorfinok, akiknek hála egy-egy futás után mindig csodálkatossá vált a nap hátralévő része. :)
Megtudtam, hogy igenis kitartó vagyok és hogy sok minden fejben dől el.
Nem vagyok futóalkat, soha nem leszek "JÓ" futó és bár most már az esetek nagy részében nagyon-nagyon élvezem a futást, sokszor még mindig levegőért kapkodok. :) Még mindig túúúl szűknek érzem a tapinacit :) és még mindiiiig kifelé dobálom a lábaim. :) De CSINÁLOM!!!! :D És ez az, ami számít... ;) Mert közben tudom, hogy teszek magamért, a családomért, a gyerekeimért, akiknek boldog és egészségesebb, önbizalommal telibbbb az Anyukájuk.
Szóval hajrá Lányok és Fiúk!!! Őszintén tisztellek, becsüllek Titeket!!! Mindenkit, aki legyőzi magát... aki FUT. :)
KÖSZÖNÖM, hogy itt vagytok, ha elolvastok és ha pár jó szóval, tapasztalattal, jótanáccsal Ti is támogatjátok futótársaitokat... ♥
Sokpuszi:), mago
*****************************
2013. 04.25.
Két szuper kislány Anyujaként 2 hónapja "futok". Zihálok, trappolok, lihegek, futóblogokat, könyveket olvasok. Sok örömet ad mindez, holott nem hangzik túl jól sem a zihál, sem a trappol kifejezés. :) Elméletben nem vagyok még mérvadó, gyakorlatban sem :), de épp ezért hoztam létre az oldalt. Fejlődjünk együtt, lássuk el egymást jótanácsokkal, osztozzunk egymás sikereiben, örüljünk egymás eredményeinek! :)
