Kedves Futótársak, kedves EMBEREK! Szeretnék bemutatni Nektek egy nagyon kedves lányt. Vikinek hívják és ALS szindrómás. Akinek nem mond semmit ez a rövidítés, csak gondoljon a ma oly népszerű vizesvödrös kihívásra. Az a kezdeményezés olyan emberekért indult, mint Viki. Olyan emberekért, akik boldogan, egészségesen éltek, amíg meg nem kapták a diagnózist: ALS. Végzetes, gyógyíthatatlan. Fokozatosan épülsz le. Vikihez egy futótársunkon keresztül jutottam el és bár Veronában terveztünk Futanyus színekben csapattársaimmal jótékonyan futni, azonnal tudtam, éreztem, nekünk Őt kell segítenünk. Felvettem hát Vele a kapcsolatot… tüneményes, értelmes-intelligens, csillogó szemű és már pusztán a megkeresésért is HÁLÁS lány. Nagyon nehéz körülmények között. Soha nem csináltam még ilyet, remeg a kezem, miközben püfölöm a klaviatúrát, tudom, sok múlik most azon, hogyan forgatom a szavakat. De szeretnék kérni… igen, kérni. Vikinek, egy könnyebb életért, egy picit hosszabb életért… Szeretném, ha elolvasnátok a történetét, hogy megértsétek, pontosan miről van szó, hogy pontosan mi is ez a motomed nevű “bicikli”, amire gyűjtünk. Ami Neki létszükséglet lenne, de egyelőre mindössze egy elérhetetlen ÁLOM. Úgy gondolom, akinek megadatott, hogy futhasson, nem is tudja, milyen szerencsés. Hálásnak kell lennünk érte. És adnunk kell, valamit, egy picit visszaadni… úgy érzem, így maradhat meg a balansz bent, belül és… a Világban is. Igyekeznünk kell minden nap tenni ezért az egyensúlyért és magunkért… Kérlek, olvassátok tehát szeretettel Viki történetét. Tüneményes lány és bár nem FUThat ma már, nagyon szeretne tekerni, hogy meghosszabbíthassa az Életét…
****************************************************************
„Úgy gondolom, a nehézségek leküzdése valójában egy próba, ami edzi a testet, a szellemet és a lelket. Erősebb leszel minden egyes akadály leküzdése után…” Kezdem az elején…
Viki
Pásztor Viki vagyok, 38 éves és ALS szindrómás. Évekkel ezelőtt elváltam és 9 éves kisfiammal egyedül éltem albérletben. Lehet, hogy furcsán hangzik, de életem legboldogabb időszaka volt ez. A munkahelyemen előléptettek, főiskolára jártam, megtanultam megállni a lábamon egyedül, mások segítsége nélkül és teli voltam tervekkel. Rengeteg tervvel, semmi sem tűnt lehetetlennek.
Majd márciusban megjelentek az első tünetek, izomgörcsök, lábgyengeség. Augusztusban már annyira gyenge volt a lábam, hogy nem tudtam felszállni a buszra és már futni sem tudtam. Elkezdődtek a kivizsgálások, orvostól orvosig küldtek. Ahogy fogytak a felmerülhető ismert betegségek, egyre többször hangzott el az ALS, mint lehetséges diagnózis. Persze egyből rákerestem az interneten, de akkor még alig találtam róla valamit. Viszont amit találtam, az nagyon elkeserítő volt. Ritkán imádkozom, de akkor megtettem, lehet, hogy ez furcsán fog hangzani, de azért imádkoztam ha már betegség van, legyen valami gyógyítható. És akkor jött a hideg zuhany, véglegesen és megválthatatlanul kimondták : ALS. 3-5 évem van hátra.
Padló, hülye kérdések, amire senki nem tud válaszolni, depresszió, kétségbeesés és egy kisgyerek, aki rámnéz és nem tudja mi van, nem érti, miért sír az Anyukája. És akkor tudtam, nem tehetem meg, hogy elhagyom magam, csinálnom kell, nem tudtam pontosan mit, nem is fontos, de CSINÁLNI KELL!!!! És elindultam… mentem természetgyógyászhoz, csontkovácshoz, akupunktúráshoz, vettem bogyókat, lekvárokat, szirupokat, leveket, kivonatokat, részt vettem gyógyszerkísérletben. Aztán hopp, azt vettem észre, már nincs miből megvenni a csodaszereket, amelyek valójában nem is használnak. A kezelő orvosom 20 éve kezel ALS betegeket, azt javasolta, semmi csodaszerre ne költsem a pénzem. C-vitamin, E-vitami dögivel, zöld tea, sárgarépa és a torna, torna minden mennyiségben, mindennap, és még valamivel próbálkoztam, ami bennünk van és nem kerül semmibe: az öngyógyítás gyakorlásával.
Motomed pico, aktív-passzív átmozgató gép ketrekesszékeseknek, görcsoldó funkcióval
Minden napért meg kell küzdenem, sokszor vagyok fáradt. A torna egyre nehezebb, segítség kell hozzá,hazaköltöztem Édesanyámhoz vidékre, de sajnos itt sincs a lakás akadálymentesítve. Alig bírok menni, a testem lassan megbénul. Azon eszközök beszerzése, melyek a tornát segítenék, mint a például a Motomed, elérhetetlen ÁLOM számomra, a lakásban közlekedés gyötrelem, egyre rosszabb a helyzet. Ez régóta így van, tudtam egyedül nem tudom megoldani.
De jó lenne, ha segítene rajtunk valaki, de kihez, hova forduljak? Próbálkoztam, de eddig vagy szóba sem álltak velem (mert nem férek bele a profilba) vagy pénz kell ahhoz, hogy segítsenek. Szégyellem, ahogy élünk, szégyellem, hogy „nincs miből”. Biztos velem van a baj??? És akkor jött az ötlet: forduljunk a nyilvánossághoz. Elkészült a riport, leadták a TV-ben. Anyagi segítséget a riport után alig kaptunk, (27500 FT, köszönöm <3 ), de rám talált két olyan ember, akik szárnyaik alá vettek és felkarolták ügyemet. Az egyik egy kedves Úr, aki csapatot szervezett a fürdőszoba átalakítására, e-mailezik, telefonál, hogy szerezzen anyagot, munkaerőt. És rám találtál Te is, aki szintén azon dolgozol, hogy jobb legyen nekem. Ha hiszed, ha nem, mikor meglátogattál a lányaiddal, annyi erőt és reményt adtál, hogy este mosolyogva aludtam el, és megint annyi erőt érzek magamban, hogy ha fel tudnék állni, talán a világból is kifutnék…
2006 márciusában vettem észre az első jeleket. 8 éve és 6 hónapja csinálom, a jósolt 3-5 helyett. Én azt gondolom, ennek három oka van:
– Anya vagyok, van egy gyermekem, akinek szüksége van rám. Nem hagyhatom cserben, feladatom van. – a torna, ahogy tudom és amikor lehetőségem van, csinálom
– és a segítők, az emberbőrbe bújt angyalok, akik mindig rám találnak, és szeretetükkel és lényükkel támogatnak. Aki segítenek túlélni, akik jelenlétükkel nem csak a megtört lelkem gyógyítják, hanem fizikai erőt adnak a további küzdelemhez. Szerencsésnek mondhatom magam, mindig velem voltak az elejétől kezdve. Szívből köszönök a családomnak is mindent. Velem voltak és visszahoztak az életbe, amikor már a halált kívántam, mert annyira nehéz volt elviselni ezt az egészet és szerettem volna, hogy minél előbb vége legyen. Tudom, hogy velem lesznek az utolsó percig. Én mindent megteszek, hogy a lehető legtovább maradhassak köztetek…
**********************************
Vikinek a napi tornához szüksége lenne egy kerekesszékeseknek, mozgássérülteknek kifejlesztett gépre, mely aktívan és passzívan tornáztatva, átmozgatva, a görcsöket kimozgatva karban tudná tartani lábait, az izmait, idegeit. Ő ebben, a napi tornában látja hosszabb élete titkát. Szüksége lenne rá nagyon, de a gép újonnan rengetegbe kerül, 400 000 forint használtan is. Találtunk egy Németországból behozott, használt Motomed Picot, ami Neki a Világot jelentené, 160 000 forintért. Erre gyűjtenénk elsősorban illetve az akadálymentesítésre. Jelenleg Viki járókerete, tolókocsija nem fér be az ajtókon, a házuk egy mozgássérült ember számára élhetetlen. Emellett nagyon (nagyon-nagyon) szerény körülmények között élnek, szívesen fogadunk szőnyeget (hogy ne csússzon el a szobájában), szekrényeket, egy ágyat is, mivel fia jelenleg matracon alszik. Bárminemű segítséget jó szívvel fogad a család. Itt írtam bővebben Vikiről és arról, mire lenne nagy szükség…: MOTOMED VIKINEK Szeretnélek Titeket megkérni arra, támogassátok lehetőségeitek szerint a kezdeményezést és Vikit, a mi FutAnyunkat! Személyesen vállalok garanciát az egyesület munkájáért, én veszem majd meg a Motomedet és Vikivel együtt fogjuk ráírni arra a csodagépre mindannyiótok nevét, ígérem. Jó helye lesz az adományaitoknak… Alapvető Egyesület számlaszáma: CIB Bank 10700024-44233402-51100005 Utalásnál a szöveg részbe írjátok be „Vikinek Motormedre” Köszönünk Nektek előre is minden támogatást, hálával, szeretettel. Viki és mago
***************************************************
Időközben ez a gyűjtés lezárult, tekintve, hogy múlt hét pénteken, 2014.09.26-án Viki birtokba vehette Nektek hála a hőn áhított masinát, amit azóta minden nap teker.
Viki és az Ő Motomedje
Köszönjük a rengeteg megosztást, a hozzájárulásokat, az adományokat! Ez nagyon sokat jelent Vikinek. A legszebb ajándék számára a sok név, amit a Motomed-en lát. Mivel több, mint 400 000 Forint gyűlt össze Viki ügyére, így megkezdődhet a szobák átalakítása, be tudtunk segíteni a fürdő akadálymentesítésébe, bár az a projekt teljes egészében a Gyula nevű JÓember érdeme és munkája. Tartós élelmiszert és a Vikiék által összeírt legszükségesebb eszközöket szerezzük be éppen, valószínűleg lesz egy ablakcsere és még jó pár hasznos és szükséges átalakítás. Viki nagyon boldog és hálás, szeretném, ha tudnátok. Ennek hamarosan hangot is ad ezen az oldalon. 😉 Köszönjük Nektek!!!
Kommentek