Edit és az IronMan 70.3

1.0FutAnyuhttps://futanyu.cafeblog.huFutAnyuhttps://futanyu.cafeblog.hu/author/futanyu/Edit és az IronMan 70.3 <a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/08/ironman-head.png"><img class="alignleft wp-image-636 size-medium" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/08/ironman-head-300x67.png" alt="ironman-head" width="300" height="67" /></a>Kelet-Európában szép fővárosunk adott először otthont a hivatalos féltávú Ironman-nek. Erre nagyon büszkék lehetünk. 1,9 km úszás a Lágymányosi Öbölben, 90kilométer kerékpár a Duna mentén, a Várnegyedben és a Lánchídat átszelve a pesti belvárosban, majd 21 kilométer futás. Szemet gyönyörködtető útvonal... A pálya a résztvevők elmondása szerint gyors volt, de nehéz. A férfiaknál a portugál Bruno Pais, a nőknél a dán Michelle Vesterby bizonyult a legjobbnak. Mi is kitekertünk a családdal szurkolni és nézelődni. Nagyon profi versenyt láthattunk, méreg drága felszerelésekkel, milliós kerékpárokkal, kitűnő szervezéssel. Gyönyörű triatlanos férfiak és nők amerre szem ellát... ezt a bulit nem hagyhattuk ki. Több kedves ismerősünk nevezett és készült fel erre a kemény kihívásra, ott volt a helyünk. A következő történetet egy olyan lány írta nekünk, aki a szívemnek igen kedves és aki ámulatba ejt a teljesítményével... nekem senki ne mondja azt, hogy mind egyenlőek vagyunk és csak az edzésmunka mennyiségén múlik a siker. Edit ugyanis tuti született triatlon-tehetség... ;) Tavaly szeptemberben futotta élete első félmaratonját. Az úszás-bicikli-futás kombót először 2 hónappal a verseny előtt próbálta ki, akkor döntött úgy, hogy lesz, ami lesz, megpróbálja az augusztusi Ironman-t. Biztos, hogy remek "alapanyag" a csaj ;) , de valójában az edzésmunka is elvitathatatlan esetében, roppant keményen készült a nyáron életének eme fontos állomására. Család mellett, milliós bicikli nélkül, de egy annál kedvesebb, drágább edzőpartnerrel félelmetesen kitartóan rótta a köröket hol kerékpáron, hol futva... Kérlek, olvassátok szeretettel Edit Ironman 70.3-át. Én láttam Őt mosolyogni minden futókörben, a történetét olvasva pedig megerősödött bennem az érzés, hogy ez a lány nagyon-nagyon jó érzésekkel és emlékekkel vág majd bele a következő naaaaagy kalandba.... ;) ********************************************** "Az én Ironman 70.3 Budapest-em" A mi Futanyunk javaslatára döntöttem úgy, hogy megírom a történetem. ;) Jelentem hosszú lesz, mert egész biztos, nem 2014.augusztus 23-án kezdődött és ért véget a tritlonos pályafutásom... A triatlonnal kapcsolatos első élményem június 22-én volt. Az edzőtársamnak, Misley Sanyinak köszönhetően szereztem tudomást az Enyim-ről. Magának nézte ki és végül persze ő nem jött el, mert egy szülinapi buli (nem túl kerek 40.) fontosabb volt neki. :D Ez egy olyan lehetőség volt, ahol a 3 sportágat egymás után, minden stressz, időkorlát és megkötések nélkül „ki lehetett próbálni”. Szépen egymás után, ahogy a nagyok. Ez volt a Healthy LSD által szervezett Enyim, EgyNegYed/EgyNyolcadIronMan. És valóban: az enyim volt. :D Imádtam minden pillanatát, még az esésemet is. ;) Ott még nem is sejtettem, hogy ilyen hamar jön a folytatás... A barátnőm megemlítette ugyanis, hogy idén első alkalommal rendezik meg az IronMan 70.3-at Budapesten. Volt bennem vívódás bőven, de végül... beneveztem. A verseny napján olyan ideges voltam, amilyen még vizsgák előtt sem, soha. Gombóc a gyomromban, a torkomban. Alig tudtam lenyomni a reggelim, de energia ugye kellett. [caption id="attachment_634" align="alignright" width="183"]<a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/08/editúszik1.jpg"><img class="wp-image-634 size-medium" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/08/editúszik1-183x300.jpg" alt="Beöltözve" width="183" height="300" /></a> Beöltözve[/caption] Ez talán csak akkor hagyott alább, mikor a kezeslábas jelmezemet felöltve indultam a partra a jeges (19°C) Dunába. (a verseny előtti vasárnap derült ki, hogy mivel a víz hideg, neoprénben kellene úszni. Mindezt nagyon logikus érvekkel alátámasztva Kokótól tudtam meg, mikor a bringás pályabejáráson szóba elegyedtünk. (Kikkel beszélgethet az ember lánya, ha sportolni kezd?! ;) ) Na, ugye ilyenben még nem úsztam, de a szervezésnek hála a versenyt megelőző két reggelen volt lehetőségem kipróbálni a ruhát. Tiszta szerencse, mert meglepetés ért bőven. ;) ) De vissza a rajthoz... Drága Zsófi barátnőm indulásomkor kiadta az utolsó „utasítást”: „Élveeezd! Ne törődj semmivel, csak élvezz ki minden pillanatooot!”. Akkor még nem tudtam milyen jót tett velem ezzel. Mikor az úszás felénél visszafordultunk és megláttam a város látképét, akkor kezdett derengeni Zsófi bíztatása: élvezd. Nem siettem hát sehova, magamba szívtam a látványt. A Rákóczi híd a Lágymányosi öbölből, a víz közepéről maga volt a csoda. A parti nyüzsgés, a színes ruhák, a messziről is jól látszó IronMan feliratok és a sárga bóják között különböző színű, csoportokba verődött mozgó pontok a vízen. Az idő tiszta volt, Budapest úgy tárult elém, ahogy még sosem láttam. Nem tudom meddig úsztam „nagymama-úszásban” (mellúszás, fej kint a vízből), de mindent megnéztem: a partot, a ránk vigyázó őrszemeket, a kék „kifutópályát”, mindent. Még a nap is kisütött. :D Elértem a partot és szaladtam fel a kék szőnyegen! Vittek a lábaim, könnyű voltam és felszabadult. A családom, a barátaim, akiket egész máshova képzeltem, ott voltak a szőnyeg mellett, és csak azt hallottam ahogy a 3 és fél éves fiam kiabálja, hogy „Hajrá Anyaaa!”. Hát kell ennél jobb dopping? [caption id="attachment_630" align="alignright" width="150"]<a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/08/Edit-bringa.jpg"><img class="wp-image-630 size-thumbnail" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/08/Edit-bringa-150x150.jpg" alt="Edit bringa" width="150" height="150" /></a> A Lánchídról jött a bíztatás[/caption] A biciklire igen ráérősen ültem fel. A tempóm a következő 3,5 órában sem változott. Csak úgy süvítettek el a kis MTB-om mellettem a szebbnél szebb, profibbnál profibb kerékpár(os)ok. A rakpart első szakaszán azt hittem esélyem sincs időben beérni. Olyan szembeszél volt, hogy helyenként még 20km/h-val sem tudtam tekerni. Eléggé elkeseredetten számolgattam, hogy így mennyi időre lesz szükségem. Aztán rájöttem, hogy du. 4-ig még így is beérek. Menyugodtam. A Hajógyári-sziget fordítója után pedig szinte repültem (27km/h). Innentől ismét maga volt a csoda minden percem. A barátaim a Lánchídnál vártak. Én pedig azt, hogy újra és újra elhaladjak előttük. Láthassam, hallhassam őket. Az első frissítőpontnál ért egy kis meglepetés: bár lassan haladtam el mellettük, a víz és az iso után szépen elmentem az energiaszeleteket osztó önkéntesek mellett. Pedig tudtam, hogy ami ezen a számomra hatalmas távon kiüthet, az a rosszul beosztott és pótolt energia és folyadék. Szerencsére végszükség esetére, otthonról hoztam magammal a kis vázra szerelhető háromszög táskámban energiaszeletet, ami kitartott a következő frissítésig, ahol megálltam és utántöltöttem a következő körre. ;) Innentől nagyon figyeltem arra, hogy óránként minimum egy energiaszeletet megegyek és igyak akkor is, ha nem vagyok szomjas. Mikor a második kör végén elhaladtam a Kopaszi-gát bejáratánál, akkor azért már szívesen bekanyarodtam volna a depóba. Már nem volt sok hátra a tekerésből. Még egy szelet energia, hogy a futásra is legyen, persze sok vízzel kísérve. A depóba érve kellemesen elbeszélgettünk a többiekkel. Az elsők kb. ebben az időben szakították át a célszalagot. :D Az aluljáróból kifelé nem rajongtam azért, hogy rögtön felfele kell futni. De aztán a kanyarban ismét várt a már jól ismert barátokból álló drukkolóhad. És újra csodás volt minden. ;) Szép egyenletes tempóban haladtam, mindenegyes fordulóban begyűjtve a különböző színű karszalagot. Az egyik sarokban az újabb kör megtételét jelentő szalag várt, a másikban a legszuperebb szurkolótábor. Ők a drukkercsapat létszámának növekedése miatt egyre csak fokozták a hangulatot a pályán és a pálya szélén is. [caption id="attachment_631" align="alignleft" width="193"]<a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/08/editbefut.jpg"><img class="wp-image-631 size-medium" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/08/editbefut-193x300.jpg" alt="Befutó 6:38:27" width="193" height="300" /></a> Befutó 6:38:27[/caption] A tempómat az utolsó aluljáró után mertem csak emelni, addig tartalékoltam nehezebb időkre. De nem voltak nehezebb idők... csak úgy repültem be a célba. Fáradtságnak, kimerültségnek nyoma sem volt, pedig nagyon számítottam rá. Fantasztikus élmény volt az Én IronMan 70.3-am. Ezért úgy gondolom, a triatlonos történetem... ITT még nem ér(t) véget. ;) ************************************************************************ Én biztos vagyok benne. ;) Edit ősszel élete első maratonját tervezi lefutni... és amennyire ismerem, jövőre egy nagyatádi beszámolóval tér vissza hozzánk. :) Sok sikert Neked, Edit és további hasonlóan szép és életreszóló sportélményeket kívánunk... GRATULÁLUNK!!! UI: a féltávú Ironmant Edit szombaton csinálta meg. Másnap, vasárnap lefutotta az IronGirl 10 kilométeres távját is. rich