2014.01.22. Dubai Maraton

1.0FutAnyuhttps://futanyu.cafeblog.huFutAnyuhttps://futanyu.cafeblog.hu/author/futanyu/2014.01.22. Dubai Maraton[caption id="attachment_1170" align="alignleft" width="300"]<a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140123_112053.jpg"><img class="wp-image-1170 size-medium" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140123_112053-300x225.jpg" alt="20140123_112053" width="300" height="225" /></a> Dubai Marathon 2014. január[/caption] Dubajozunk :) - a beígért (valóban maratoni ) élménybeszámoló Valamikor szeptemberben az Uram eldöntötte, hogy fut egy jóóóó gyors kis maratont az Egyesült Arab Emirátusokban. Berlinben voltunk épp, talán emlékeztek rá, akkor 3óra 39perccel fejezte be az ottani maratonját, elégedett volt vele. A verseny után találkoztunk magyar srácokkal és az egyikük bogarat tett a fülébe. A srác akkor már tervezte-szervezte a futását Dubaiban. Télben melegbe utazni? Olcsó fapados, külföldi verseny? Jól hangzik. Nevezett tehát Krisztián is a következő év januárjára és elkezdett tisztességesen készülni rá. Tisztességesen, igen. Számomra ez nagyon furcsa volt. Talán már említettem, hogy Ő az a típus, aki kikel az ágyból, aznap befizet és lefut 42000 métert, mert képes rá. Olyan robotszerű-fémvázas fickó. Korábban nem igazán készült soha, amennyire én észleltem, futogatott ugyan előtte, de nem tudatosan, nem hosszan, nem hónapokat készülve. Hát, most beleadott apait-anyait. Kicsit furcsán szemléltem, hogy a hét szinte minden napján megy futni, heti 100 kilométert is akár és mereven ragaszkodik az elképzeléseihez. Félre tudott tenni számára fontos dolgokat is, ha kellett és ment ha esett, ha fújt. Nem mondom, hogy nem voltak emiatt konfliktusaink… :) Az utat leszervezte tehát és meglepetésből engem is benevezett a 10kilométeres távra. „Ez most egy olyan verseny lesz, ahol egyikünknek sem a táv, hanem az idő lesz a kihívás.” OK. :) [caption id="attachment_1168" align="alignright" width="225"]<a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/2014-01-23-12.37.10.jpg"><img class="wp-image-1168 size-medium" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/2014-01-23-12.37.10-225x300.jpg" alt="2014-01-23 12.37.10" width="225" height="300" /></a> Űrváros :)[/caption] A drága nagyszülők segítségének hála, két kislányunkat otthon hagyva indultunk ki a reptérre szerdán. Némi anyai hiszti és 5óra repülés után késő este megérkeztünk Dubaiba. Az idő kellemesnek tűnt még este is, futáshoz ragyogó lesz. 3 óra az időeltolódás, reméljük, talán áthidalható ez a dolog is (napersze). Másnap elindultunk átvenni a rajtszámokat, intézni a regisztrációt. Nem volt könnyű dolgunk: metróztunk össze-vissza bérautó híján ebben a csili-vili nagyvárosban, amely szerintem leginkább egy hatalmas reptérhez hasonlít. Fényes-fémes, modern, hatalmas, emberi léptekkel áthidalhatatlan távolságokkal. Kénytelenek voltunk a végén még taxizni is, pedig nem szokásunk, de nem akartuk lejárni a lábunkat. Ebben is nagyon tudatos volt az Uram , általában kettőnk közül én csábulok-lustulok hamarabb. Most nem így volt. Igen, borrrrrrzasztó okos-határozott volt mindenben. „Nem sétálunk, nem fárasztjuk agyon magunkat. „ „Magokám, ne indiait reggelizz, legalább a verseny előtt figyelj picit oda, mit eszel!” „Igyál kálciumot, egyél magnéziumot, kend be magad ezzel-azzal…!”” Pihenj, vizualizálj, próbálj már meg koncentrálni és ottlenni agyban.” „Téged ez nem is érdekel, ugye?” Huh. Szemforgatós. De végül az Élet Őt igazolta. [caption id="attachment_1179" align="alignleft" width="225"]<a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/fa.jpg"><img class="wp-image-1179 size-medium" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/fa-225x300.jpg" alt="fa" width="225" height="300" /></a> Rajtszám átvétel[/caption] Rajtszámokat sikerült végül átvenni a Burj al Arab melletti hangulatos, keleti elemekkel díszített, nagy csilláros, hatalmas teremben a Souk Medinában. Nem voltak túl sokan, egyszerűen ment minden. A rajtcsomag gazdag, sponsored by adidas. Ezután kicsit még sétálgattunk, elmentünk a helyi sípályákhoz is (nem viccelek!), nézelődtünk, metrózgattunk, de kora este visszajöttünk a szállodába, merthogy ugye korán le kellene feküdni aludni. A verseny 7-kor rajtol, előtte 1,5 órával korábban illene kint lenni, taxi rendel 5.35-re, ébresztő beállítva 4.45-re. Otthoni idő szerint hajnali 1!!!! óra 45 percre. OMG! Hab a tortán: ez mind csodásan ki lett ugyan fundálva, de sajna parancsszóra nem lehet otthoni idő szerint 8-kor elaludni. Ebben csak Pandacsöki Boborján volt jó. :) Én spec. hajnali 2-ig forgolódtam, majd alig 3 óra múlva már a kávém kortyolgattam dagadt szemekkel. <a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_060700.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-1171" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_060700-300x225.jpg" alt="20140124_060700" width="300" height="225" /></a> Krisznek sem jutott sokkal több alvás. Korán kiértünk a verseny helyszínére. Hideg és sötét, de a hangulat már nagyon jó volt. Háttérben a szimbolikus-ikonikus vitorla alakú épület, a Burj al Arab, pálmafák mindenütt. Dubaiban minden második emberke bevándorló, vendégmunkás, Indiából, Pakisztánból, a Fülöp-szigetekről. Nagyon úgy tűnt, hogy most mindenki kijött ide futni, kis mosolygós barnabőrű emberekből álló csoportok fotózkodtak, beszélgettek, melegítettek mindenhol. Hangos zene, reflektorok, jelmezes futók – mintha a Szigeten lettél volna hajnalban. <a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_060811.jpg"><img class="alignleft wp-image-1172 size-medium" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_060811-225x300.jpg" alt="20140124_060811" width="225" height="300" /></a>A maratoni távra Dubaiban kb. 2800-an neveztek, ellenben rengeteg volt a zöld rajtszám: helyesbítenem kell a korábbi posztom, nem 23000-en, CSAK! 14 000-en indultunk a 10kilométeres távon. Volt még egy 3kilométeres fun run is 11órától kb.6500 főnek, szóval ember ember hátán. Krisszel egymásnak sok sikert kívánva elváltunk 7 óra előtt picivel. Ő már bőven futotta a 4,30-as kilométereit, mikor én fél órával később még mindig nem igazán értettem, hol vagyok és hová kéne mennem. Hátmitmondjak, nem egy klasszikus rajt volt a miénk… mindenki téblábolt, a rajt után 15 perccel még a mosdók felé tartottak emberek. Én sodródtam a tömeggel, majd egyszer csak a rajtnál találtam magam, ahol mindenki még fotózkodott, dumálgatott. Itt nem voltak zóóónák, indítások, akkor léptél át a szőnyegen, amikor neked az jól esett… ez volt az első döbbenet… Okkké, hát menjünk. Garmin lenyom, csináljunk 6perc alatti kiliket, ez a cél. Hja, kb. az első 500méterig gondoltam úgy, hogy ez működhet. A 14 000 indulóból nem sokan voltunk úgy, hogy na, most aztán tényleg futunk. Már 200m után sétáltak a fiatalok, fél kilométer után Costa-s papírpohárból kávézgatva traccsoltak előttem a lányok. Nem lehetett haladni. Kerülgettem mindenkit, gyakorlatilag erről szólt az egész verseny. Elég bosszús voltam kezdetben és már az elején elengedtem a 60perc alatti időt. Ha nincs időkényszerem, akkor ez egy hatalmas fun run, sőt, még csak nem is run. Utólag csak azt sajnálom, hogy azért csak-csak nyomultam és nem vettem elő a fényképezőgépet, mert nem akartam még azzal is időt veszíteni. Pedig annyira jó helyeken, szép helyeken futottunk, nagyon szuper képeket készíthettem volna. Tengerpart, felhőkarcolók, tevés alagút, pálmasor. A tömeg többször szinte állt , a frissítőállomáson és az alagút-aluljáróban is. Egy naaagy buli volt az egész. :) Valószínűleg az itteni hatalmas cégek benevezték a kollektívát csapatépítési szándékkal, ezért voltunk olyan rengetegen és ezért kerülhettem a 6:12-es átlagkilométereimmel a mezőny első harmadába… nincsenek illúzióim. :D Szóval 1:02, hurrááá…nem is olyan rossz. <a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_092014.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-1174" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_092014-300x225.jpg" alt="20140124_092014" width="300" height="225" /></a>Rohanjunk szurkolni! Érdekes, simán lehetett mindenhol haladni a tömeg ellenére. Visszamentem a Souk Medinához, a maratoni verseny 31. kilométeréhez és vártam Kriszt. Közben az elsők mögöttem már a finish-ben. Durva. Számolgattam, osztottam-szoroztam, előjött a szokásos „vajon elfutott itt már?”-para. Krisztián kb.20 perc múlva érkezett és kiabált, hogy 3:10 alatt van. Nagyon örültem Neki. Az utat átszelve eljutottam ezután a cél előtti hosszú egyenesig, hogy még egyszer drukkolhassak, mielőtt befut. [caption id="attachment_1175" align="alignleft" width="300"]<a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_101337.jpg"><img class="wp-image-1175 size-medium" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_101337-300x225.jpg" alt="20140124_101337" width="300" height="225" /></a> Célegyenes(be)fordulva ;)[/caption] Szurkoló alig-alig. Vártam. Nagyon. 3óra 2 perctől kezdve már mindenkire azt hittem, Ő lesz az. Annyira drukkoltam Neki. Annyira megérdemelné. A tehetetlenségtől már szinte sírtam, nagyon szerettem volna, ha összejön neki ma. Rajt után 3órával és kb.11 perccel megjelent a hosszú egyenes befutón előttem. Látszott, hogy nagyon hajt és nagyon akarja. És hogy igazán fáradt. Utolsó fotók és gyerünknyomjadManó, aztán eltűnt a cél felé fordító kanyarban. Mikor bő egy órával később találkoztunk a megbeszélt helyen és mondta, hogy 3:13 valamennyi lett, elsírtam magam. Rinyagép vagyok, tudom. De annnnyira büszke voltam rá!!!! Tudom, láttam, mennyit készült. Tudtam, hogy mennyire akarta, hányszor fegyelmezte magát, hányszor mondott le szabadidőről, pihenésről, hogy bizonyítson magának és lefussa élete leggyorsabb maratonját. <a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_111631.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-1176" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_111631-225x300.jpg" alt="20140124_111631" width="225" height="300" /></a>Állítólag 37-nél jött az a bizonyos Fal. Onnantól fájt Neki. Azért 42kilométeren a 4:35-os átlag már fájhat, igaz? A Dubai maratoni versenyeken összesen 23 000 futó indult. Hazánkat majd’30 ember képviselte. Sokan köszöntek oda, hála a pólónkon szereplő Hungary, Budapest feliratnak. Jó hangulatú, nekem kicsit szervezetlen versenynek tűnt összességében, megérte itt lenni. Maratoni csúcsot nem sikerült ezúttal dönteni, pedig ha jól tudom, 200 000 USD volt az első befutó díja. A Dubai Maraton talán az egyik legnagyobb pénzdíjú verseny. 2:04:32-el az etióp Mekonnen Asefa Tsegaye szakította át a célszalagot elsőként. Hihetetlen tempo és ezúttal méterekről csodálhattam: hihetetlen mozgás, fantasztikus testfelépítés. Szép és követhetetlenül gyors az Elit. Nagy vonalakban ez volt a Mi Dubai-unk. Még egyszer szeretném megköszönni mindannyiatoknak a kedvességet és a ránk gondolást . Igazán nagyon sokat segített, úgy hiszem. Maradunk még pár napot ebben a fényes városban. Kipihenjük a verseny okozta izgalmakat, fáradtságot, de aztán jöhet az újabb kihívás. Krisznek talán Bécsben, nekem sokatokkal együtt a Vivicittán…;) További szép napot és sok-sok puszi, mago <a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/DSC03806.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-1178" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/DSC03806-300x225.jpg" alt="DSC03806" width="300" height="225" /></a><a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/DSC03414.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-1177" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/DSC03414-225x300.jpg" alt="DSC03414" width="225" height="300" /></a><a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_084358.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-1173" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/20140124_084358-225x300.jpg" alt="20140124_084358" width="225" height="300" /></a><a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/2014-01-27-17.13.12.jpg"><img class="alignright size-medium wp-image-1169" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/2014-01-27-17.13.12-225x300.jpg" alt="2014-01-27 17.13.12" width="225" height="300" /></a>rich