1.0FutAnyuhttps://futanyu.cafeblog.huFutAnyuhttps://futanyu.cafeblog.hu/author/futanyu/<p><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"><a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/anyu.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-193" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/anyu-223x300.jpg" alt="anyu" width="223" height="300" /></a></span></span></span><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"> Sziasztok! </span></span><br /> <span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"> </span></span></p> <p><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption">Vasárnap hajn</span></span><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption">al óta kizárólag Anyu vagyok. Non stop, 0-24, nincs megállás, nincs pihenés. Volt viszont aggódás, elesettség, féltés</span></span><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption">. Majd pár nap után huncutság, túlmozgás, unalomduzzogás, csakazértishisztik.<br /> <span class="text_exposed_show"><br /> Ha voltatok már Pic</span></span></span><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">ivel kórházban, akkor tudjátok, miről beszélek. Mikor bekerülsz, iszonyatosan félted Őt, bágyadt, kimerült. Rá sem ismersz, annyit alszik. És megijedsz, olyan gyorsan zuhan álomba. Ilyenkor még a szokásosnál is jobban f</span></span></span><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">élted. Hosszú napok 4fal közt, rengeteg vizsgálat, kezelés, inhalálás-puffolás, szúrás, lázmérés. Éjszaka is, 3 óránként. Kimerültek vagytok mindketten.</span></span></span></p> <p>Aztán a Pici jobban lesz. És elkezd unatkozni. És már hárítja a segítséget. És nem alszik el, csakazértsem, sem délután, sem este. Beleköt a szomszéd ágyon fekvő kisfiúba, szembeszegül a Kis Konok a doktornénikkel, nem enged senkinek semmit. Rohangál, felforgatja a szobát, széttúrja a játszósarkot. Már nem elég neki, ha 25x-e is lementek megnézni a Kisállatokat, a halacskákat vagy a az interaktív játszószőnyeget. Unalmas minden mese, minden játék, elfogytak a lapok a rajzolós füzetben. Már nagyon elemében van. Kicsi neki a benti Tér.</p> <p><span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show"> Te meg nagyon kivagy. Főleg idegileg. Mindketten nagyon mennétek már haza.</span></span></span></p> <p>Mi vasárnap hajnal óta élünk ebben. Már jól vagyunk, köszönjük. Vagyis, Ő már nagyon jól van! És azt kell mondjam, a mi szuper Apunknak hála én is talán kicsit jobban.<br /> Ma délutánra már eléggé megfeszültek az idegszálaim. Nem esett már jól tizedszerre is válaszolni ugyanarra a kérdésre és húszadszorra is bocsánatot kérni a nővérkétől a gyermek viselkedése miatt. Apunk bejött, hazazavart…. kvázi rámparancsolt, ho<span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">gy a rendelkezésemre álló 3órában fussak egyet.</span></span></span></p> <p>Kiszabadulsz, 4fal enged. Tavasz, esti finom levegő az orrodban már az épületből kilépve, az autóban hazafelé zene. Ablak leenged. Végre ki<span id="fbPhotoSnowliftCaption" class="fbPhotosPhotoCaption"><span class="hasCaption"><span class="text_exposed_show">kapcsolsz picit. Hazaérsz. Átöltözöl. Van kb. 1/2órád csak magadra.</span></span></span></p> <p>Nekem nagyon sokszor fáj futni, tudjátok. Nem mindig JÓ. De most, most Fantasztikus volt!!! 30 perc egyedüllét, fej- és gondolattisztogatás, tüdő újratöltés a bezártság után, a füleimben zene, a lábaimban újra energia. A kórházban unalomból elfogyasztott kalóriák egy részének búcsúintés.<br /> Mennyei volt…..</p> <p>Tudom, biztosan megosztó lesz a poszt. Eljövök a baba mellől és mit csinálok? Futok, ahelyett, hogy mellette…. mit is csinálnék? Feszülnék? Kiabálnék? Türelmetlenkednék? Nem, nem….</p> <p>Azt hiszem, most visszamegyek feltöltődve, frissen, a gőzt kieresztve és újra energikusan, 3 óra magány után CSAK AZ ÖVÉ leszek. Jöhetnek az unalomig ismételt kérdések, a hasbagyaloglás, a nyafi. Anya most már megint mosolygósan fog tudni… tűrni. Ölelni ….és szeretni.</p> <p>Nagyon köszi, Apa!!!!</p>rich