Anikó és Levente - Párban futni jó :)

1.0FutAnyuhttps://futanyu.cafeblog.huFutAnyuhttps://futanyu.cafeblog.hu/author/futanyu/Anikó és Levente - Párban futni jó :)<div class="text_exposed_root text_exposed" id="id_535aedba522dc6b88504553">Hello lányok-fiúk,tudom, hét eleje van, majd megbeszéljük a múlt heti kilométerek számát is, de most szeretnék egy szuper történetet megosztani Veletek. A szombati futásom közben jutott eszembe Anikó és Levente, akikkel utoljára a MikuLáss futáson találkoztam, úgy húztak el mellettem, egymás mellett futva, mint a....huzat. Jó volt nézni a távolodó hátukat.... Anikóval egy általánosba jártunk, volt közös pasink is (persze nem egy időben ), de százezer éve nem találkoztunk, nem hallottunk már egymásról. Aztán tavaly jött a FutAnyu és újra kapcsolatba kerültünk - először csak virtuálisan, majd indultunk együtt versenyeken is, legnagyobb büszkeségemre Ő is egy futanyus váltó tagja volt a szeptemberi félmaratonon. Akkor a párja még nem futott... Mindannyian tudjuk, mennyire FONTOS, hogy ebben a szenvedélyben-szerelemben meglegyen a támogatás a Másik Felünktől. Nélkülük, főleg gyerekek mellett, sajnos nagyon nehéz összehozni a heti 3-4-5 futást. Hááát, Anikó nagyon szerencsés lány... hogy miért? Olvassátok csak a történetét..... puszi *********************** Sziasztok, Anikó vagyok! Jó pár hónapja a FutAnyu boldog tagjának mondhatom magamat. Futásom iránti szeretetem immáron lassan 20 évvel ezelőtt kezdődött. Kisebb-nagyobb megszakításokkal -az úszás mellett-mindig ezt a mozgás formát éreztem magaménak. Sajnos volt még egy nagyon káros szenvedélyem: a dohányzás. Ez mindig visszahúzott engem. Valahogy ezzel a felesleges tevékenységgel a sport és a futás teljesen háttérbe szorult. 5 évvel ezelőtt megszületett az első kislányom, majd 2 év múlva a második. Ugyan a cigarettát, már a terhességem előtt elhagytam,de a gyerekek és a munka lett a sport helyett az első az életemben. Tavaly májusban beállt az "Elég volt" állapot és innentől a "Megváltozok" és az "ÚJ CÉL" lebegett előttem: mozogni szeretnék és emellett szeretném visszanyerni a régi formámat..... Elkezdtem futni! Az első kilométernél a poklok poklát éltem át. Fulladtam,köhögtem,levegőért kapkodtam, közben imádkoztam,hogy csak egyszer érjek haza! Egy nap kihagyás után folytattam,majd folyamatosan emeltem a távon. Éreztem,hogy végre vissza tértem a jó útra. Hozzá tettem még heti 2 óra aerobic-ot és biciklizést. Na igen ám,de persze az nem újdonság,hogy a férjem az elején mindenben maximálisan támogatott,de ez az idő múlásával a gyors kibukáshoz vezetett. Nagyon kevés volt az együtt töltött idő. Közben a legjobb barátnőmmel , Nórival, szeptemberben elindultunk első közös futóversenyünkön váltóban,amit mindenképpen együtt szerettünk volna átélni. Én ugyan a végére egy kicsit megrogytam,túlzottan felpörögtem,de mégis BOLDOG voltam,mert megcsináltuk,sikerült! Szerintem férjemnél itt kezdődött a futás iránti érdeklődés."Vajon mi az, amiért nem hagyja abba?" Látta,hogy ez számomra mennyire fontos és most ezt igazán komolyan gondolom. Akárhová mentünk, utaztunk, a futó ruhának a csomagok között kellett lennie. Férjem soha sem futott, inkább csak ritkán barátokkal eljárt focizni. Egyik délután kijelentette,hogy jön velem futni. Képzelhetitek,hogy hogy néztem rá. A gyerekeket átvittük anyukámhoz-aki a mai napig sokat segít nekünk abban, hogy együtt tudjunk menni-,majd elindultunk. Egy pár tanácsot mondtam neki és sikerült! Első alkalommal 4 kilométert futottunk. Hihetetlen volt,de láttam az arcán az örömöt. A kilométereket fokozatosan szerettem volna emelni,de hiába,Ő nagyon jól bírta és utána rábíztam, menjünk, amennyit szeretne. Ma már 2 nap kihagyás után szól,hogy "ma este ugye megyünk"? Hát kell ennél nagyobb öröm,támogatás a sporthoz? Most már külön is futunk,mert természetesen amikor egy sprintet szeretne - ami nekem hűha-,akkor egyedül megy. Viszont,ha én egy hosszabb kikapcsolódást szeretnék, akkor ezt lelkiismeret furdalás nélkül megtehetem. Decemberben már együtt indultunk-Nóri is-a MikuLáss futáson,majd a Velencei tavi szilveszteri pezsgőfutáson is. Gyermekeink mindig drukkolnak nekünk. Boldog vagyok,hogy életem egyik legfontosabb emberének át tudtam adni a futás okozta örömöket. Idei évre is már több tervünk van: Vivicitta, Velencei tavi tókör (persze váltóban),nekem nyári triatlon ....stb. Nem utolsó sorban persze diétáztam is,már a -20 kg.-nál tartok (a képen Anikó -10-nél tart – a szerk ). Mindketten büszkék vagyunk egymásra és Mindenkire aki felveszi a cipőt! Mottóm, hogy tényleg nem érdekes,hogy milyen táv,gyorsaság,ruha,idő stb..., bármikor, bárhol vagy, fő az, hogy ne várj a pillanatra,INDULJ EL!!!!! Mindenkinek további szép, futással, kikapcsolódással teli napot kívánok! " ************** Köszönjük Anikó, egy hatalmas futanyu-puszi Leventének, szerintem mindannyiunktól! </div> — with <a class="taggee" href="https://www.facebook.com/posztulymanek.aniko">Posztuly-Manek Anikó</a> and <a class="taggee" href="https://www.facebook.com/levente.posztuly">Levente Posztuly</a>.<a href="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/Anikólevi.jpg"><img class="alignleft size-medium wp-image-170" alt="Anikólevi" src="https://futanyu.cafeblog.hu/files/2014/04/Anikólevi-300x199.jpg" width="300" height="199" /></a>rich