Viki Ajándéka

VIKI AJÁNDÉKA

Viki

2014-ben Nektek hála teljesülhetett egy tüneményes nő álma. Vikiről ITT olvashattok, sőt,  olvassatok, kérlek, hogy értsétek, miért libabőrős a karom két napja folyamatosan.

Az ALS szindrómával küzdő lánynak akkor a TI segítségetekkel megvásárolhattunk egy olyan speciális eszközt, ami ébren tartotta izmait, ami számára az életet jelenthette… egészen idén nyárig. Idén júniusig tekerte Viki MINDEN NAP!!! a Motomedet, amit akkor a Ti adományotokból sikerült megvásárolni Neki. Annyi pénz gyűlt össze 5 éve, hogy nem csak ezt a csudagépet tudtuk megvenni neki, de akadálymentesítve lett a fürdőszobájuk, rengeteg tartós élelmiszert és olyan eszközöket tudtam megvásárolni nekik, amire igazán szükségük volt. Hála ezért még egyszer, jó volt azt tapasztalni, hogy az emberek jósága túl tud mutatni egy kitűzött célon…

Júniusban kaptam a hírt, hogy Viki elment… tüdőgyulladás. Derült égből. A semmiből. Előtte jól volt. Szíven ütött a dolog, baráti viszonyt ápoltunk. Gondolkodtam rajta, írjak-e erről itt, de nem tettem.

Múlt héten aztán kaptam egy telefont. És itt kezdődik igazán a mostani történetünk.

Egy barátom érdeklődött, idén szervezek-e valami gyűjtést, Ő rám várt, az idei – általa jótékony célra szánt összeget – nekem adná. Nem kevés pénzt. Elgondolkodtatott, igen, igen, hiányérzetem van, de idő, energia, nem biztos, hogy most belefér. És különben is. Kinek? Kiknek gyűjtsünk? Évről évre számomra mindig az a legnehezebb feladat, hogy találjak egy olyan célt, amivel igazán együtt tudok lélegezni, amibe a teljes lelkem bele tudom tenni.

Két órával a barátom telefonja után kaptam egy üzenetet, Viki fiát kereste egy cég. Viki bedolgozott nekik és az utolsó fizetését nem tudták eljuttatni a családhoz, bankszámla zárolva, elérhetőségük máshoz nincs, engem dobott ki a google. Atyaég. Nem értettem az egészet, fél évvel azután, hogy Viki elment? És hogy találtak rám? Érdekes. Aznap délután mindenesetre Sanyi, Viki fia átvehette az édesanyja utolsó utáni ajándékát.

Még aznap este felhívtam telefonon azt a kedves fiatalembert, akiknél Viki dolgozott, érdeklődtem, van-e más, Viki élethelyzetéhez hasonló kollégájuk, hogy tudnék-e segíteni, de nemet kelljen mondjon. Csak Viki dolgozott nekik otthonról, kerekesszékből.  Akkor nem itt kell keresgélnem…   nem emiatt „keresett meg” Viki , de legalább a fiát meg tudta még egyszer simogatni rajtam keresztül, már akkor hálás voltam neki.

Az új mama lakás

Bogi lányom korábbi betegsége miatt jó barátságban lettem az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány kurátorával, Katikával. Találkoztam Vele pár napja és említettem neki, hogy JÓ célt keresgélek éppen, sőt, volt is egy nagyon klassz ötletem, amivel kapcsolatban szerettem volna kikérni a véleményét. Ő, aki minden nap a gyerekekért dolgozik és sajnos sok szomorú tapasztalta van már, felhívta a figyelmem tervem igencsak gyenge pontjaira. Nem részletezném, szívfacsaró. Azonban elmesélte, hogy mekkora szerencse érte Őket. Hozzájutottak egy önkormányzati lakáshoz, amiből mama lakást alakítanak ki. Olyan szobákat, ahol a kezelésre járó vidéki gyerekek anyukáit helyezik el a gyerekük itteni kórházi tartózkodása alatt. És ebben a lakásban lesz egy tornaterem, ahol a daganatos és leukémiás betegségekkel küzdő gyerekek rehabilitációját végeznék.

46 négyzetméter, ami jelenleg kong az ürességtől…

Katikát épp ez foglalkoztatta, nyomasztotta, ezen dolgozott, erről mesélt nekem… én pedig úgy éreztem, megérkeztem. EZ kell legyen a feladatunk, ebben kell segítenünk neki/nekik valahogyan.

Gabival és Katival az új tornateremben

Pár nappal később ott álltam az üres tornateremben Pektor Gabival, az Alapítvány gyógytornászával, aki egy fantasztikus nő. Szakmájának elismert karaktere, több könyv írója, reggeltől estig a gyerekek szolgálatában. Készítettem pár képet a tornateremről és Gabi mesélt, mesélt…

Említettem Gabinak, hogy ígérni semmit nem tudok, lehet, hogy kevéske adomány jön össze, aztán az is lehet, hogy kerekedik ebből egy akkora dolog, mint legutóbb Vikinél.  Szóba került köztünk tehát Viki és az Ő Motomedje. Gabi elmondta, hogy hatalmas kincs a mai világban egy ilyen gép. Felbecsülhetetlen segítség és drága és kevés és úristen, de ügyesek vagyunk.

Elmondtam neki, hogy Viki már nincs köztünk… majd másodpercekig csak néztünk egymásra.

És ekkor állt bennem össze a kép. Hogy Viki miatt vagyok itt. Hogy minden, ami az utóbbi 2 hétben történt, az azért van, mert Ő azt szeretné, ha a neki még éveket adó gép most már másokat szolgálna.

Tudtam, hogy egy olyan telefonbeszélgetésre fog hamarosan sor kerülni, amiben majd megszakad kicsit a szívem…

Juli, Viki testvére, aki éveken át teljes állásban gondozta Vikit, nagyon-nagyon készséges és kedves volt. Bő órát beszéltünk telefonon. Az Anyukájuk, Viki egy szem fia, Sanyi és a testvérek is úgy gondolták, éljen tovább a gép… ne náluk porosodjon, hanem dolgozzon a beteg  gyerekekért, a gyerekekkel tovább.  

Tegnap ott ültem tehát a nagykátai otthonban, ahol 5 évvel azelőtt annyiszor megfordultam, velem szemben a Motomed. Öreg, lestrapált, de felbecsülhetetlen értékű darab. Rajta még a neveitek. Mellettem Juli, velem szemben Viki édesanyja. Nagyon jó volt ott nekem.  Ahogy beszálltam az autóba és magamra maradtam a géppel és a gondolataimmal, hangosan köszöntem meg Vikinek, hogy Gabiig egyengette az utam, sőt, Nagykátáig. Hogy amit egyszer odavittünk, azt most elhozhatom. Hogy a gép – tudom furi, de úgy érzem – Neki hála tovább élhet. Hiszem, hogy az első telefon, ami két hete mozgásba indította ezt a „gépezetet”, miatta indult el. Fogalmam sincs még, honnan, de Ő volt az, Ő intézte.

Ez Viki AJÁNDÉKA. És nem csak a Motomedje, ami ilyettén mindössze fél évet volt kénytelen porosodni, úgy érzem, ismét túl fogunk tudunk mutatni még ezen a szép történeten is együtt. Hiszen a tornateremnek csak egyetlen tartozéka lesz Viki gépe. Annyi mindenre van még ott szükség. Zsámolyok, gumilabdák, bordásfalak, szőnyegek, hosszú listát kaptam Gabitól.

Szeretném ezt a gyűjtést Vikinek címezni, szeretnék egy szép táblát a nevével a terem falára. Nagy betűkkel. De alá kerülhet akár a Te neved is, ha segítenél nekünk ebben a szép feladatban. Ha megteheted, ha szeretnél részt venni ebben a karácsonyi csodában.

Mint mindig, most is jelen leszek, ahol csak tudok, ígérem. Kati naponta küld nekem tájékoztatást arról, hogy állunk, kapom tőle a bankszámla kivonatait, igyekszem mindenkinek visszacsatolni, ha beért az adománya. Az összeget Gabival együtt a legjobb célra használjuk majd fel. Az Ő szakértelme garancia arra, hogy a legmegfelelőbb eszközöket vásároljuk meg, kerüljenek majd az új tornaterembe. A mi termünkbe. Viki termébe. A daganatos betegségből épülgető gyerekek termébe.

2019.12. 15-ig, egy hétig várjuk a felajánlásaitokat.

Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány
Magyar Közösségi Bank    16200106-00067379

A megjegyzésbe kérlek, írjátok be, FutAnyu.

 Ígérem, azon leszünk, hogy minden szépet és jót be tudjunk tenni a most még tökéletesen üres terembe. Kaptam egy listát Gabitól, mire lenne igazán szüksége . Ahogy néztem, nem kevés pénz sajnos egy ilyen terem berendezése. Általában steril, új dolgokat kell vásárolni a gyerekek betegségéből adódóan, de ha van otthon szebb napokat élt szobabicikli, ellipszis tréner, futópad netán, azt is szívesen látjuk. Zsámolyok, gumiszalagok, billenők, balance pad, pilates labdák, egyensúlyozó korong, mászólétra, hintaló, bóják, ikeás pörgő vacak és függő hinta, dobogók, kis székek és asztalok.  

Remélem, az üres terem Nektek hála hamarosan jótól, széptől zsúfolt lehet. Egy gépünk már van. A kocsim csomagtartójában, Nagykátáról, Viki családjától. Hiszem, hogy Vikitől.

Építsünk köré együtt, kérlek, egy olyan várat, ahol erősödhetnek azok, akiknek igazán erősödniük kell.

Most már csak azért imádkozom, hogy átjöjjön az írásból Nektek az, miért is lúdbőrözöm folyamatosan pár napja. Azt mondják, azt jelenti ez a  fura jelenség, hogy egy Angyal van épp melletted. Jó érzés…

Köszönet és hála előre is mindenkinek minden segítségért, hiszem, hogy a legjobb célért dolgozhatunk most is együtt.

Gabi és a gyerekek, mago és… Viki