Betti 30 vs 40 – valóban korral jár a kiló?

Bettivel Eilaton ismerkedtem meg pár hónapja, az izraeli üdülővárosban rendezett sivatagi futáson. Együtt rajtoltunk félmaratoni távon és együtt is sikerült célba érnünk. Nagyon jópofa, kedves, vicces, csinos partnert kaptam társamul erre a kihívásra, jó volt vele futni. 😀

Betti mesélte, hogy ugyan csak egy éve fut, de talált egy szuper közösséget, akik motiválják és nagyon szeret versenyeken indulni, épp zsinórban nem is emlékszem már, hányadik félmaratonját futotta akkor. 😀 Egy helyes futólány mesélte mindezt, épp ezért döbbenten meredtem a képernyőre, mikor pár héttel később a “10yearchallenge” nevű hullámot meglovagolva Ő is feltett egy 2009-es és egy 2019-es képet. Anyám! Ez igen! Kérem a sztorit! 😀

10yearchallenge by Betti

Ő volt olyan kedves és megírta nekünk nagy szabadkozások közepette. Kihangsúlyozva, hogy nem feltétlenül a futásnak hála szabadult meg kilóitól, először lefogyott, utána kezdett el kocogni, futni, ami szerintem egyébként abszolút rendben is van, hisz 100+ kilósan nem biztos, hogy rögtön futással kell kezdeni a sportlétet. 

Olvassátok hát szeretettel Betti történetét. És döntsétek el Ti, a 30 vagy a 40 éves lány nyerte-e a 10 éves kihívást. 😉

” Nem is tudom, hol kezdjem, picit vissza kell talán nyúljak a gyerekkoromba.

Általános iskolában nagyon sokat fájt a fejem, orvostól orvosig jártunk, míg valaki megállapította, hogy vashiányom van. Plusz van ez…. van az. Adjunk neki B vitamint. Ez fantasztikus hatással volt rám. Amellett, hogy a fejem továbbra is fájt, 2 hónap alatt híztam 10 kilót. ( Ennek picit utánaolvastam, rengeteg cikket találtam pro és kontra, tény, több helyen megjegyzik, hogy a B vitaminnak, elsősorban a B12-nek jelentős étvágynövelő hatása van – a szerk.)

Ballagás előtt, tinédszerként ez a plusz 10 kiló nagyon “kellett”, gondolhatjátok. Sajnos hiába sportoltam rendszeresen (akkoriban taekwondoztam), nem nagyon tudtam lefogyni.

A gimis éveimet is végigkísérte ez az állandó súlyprobléma. Sosem voltam elégedett önmagammal. Voltak jobb, rosszabb időszakok. Volt, hogy lement 10 kiló önsanyargatással (ezt nem fogyókúrának nevezném), majd visszajött 12 kilogramm. Mozgás középiskolában nem igazán volt, alkalmanként bicikliztem. Mindig azt mondogattam magamnak, most nincs rá időm, most hideg van, most meleg van. Mindig találtam kifogást.

2001, 22 évesen

2001-ben, 22 évesen férjhez mentem. Az esküvőjén mindenki csinos szeretne lenni. Nekem akkor 85 kg-ot sikerült mutatnia a mérlegnek a 170 centimhez.

A következő évek „eseménymentesen” teltek. Építkezés, főiskola, munka. A súlyom viszont minden évben egyre… hát, mondjuk úgy… pozitívabb lett. 😀 Az L-es ruhákat felváltották az XL-esek. Ez nagyon zavart, de ennek ellenére nem igazán tettem semmit. Tudjátok, a szokásos belső monológ:  már férjhez mentem, a férjem így is szeret, stb.

Aztán eljött a babavárás időszaka. 2006 nyarán kiderült, kisbabánk lesz, nagyon boldog voltam.

A terhességem 95 kg-ról indult. Ha erre hízok még vagy 20-25 kilót, Jesszus… bele sem mertem gondolni. Csodálatos leszek. „Szerencsére” végül csak 5 kilót szedtem fel, így 2007-ben 100 kilóval indultam a szülésnek. De egy egészséges, csodaszép kisfiúnak adtam életet. 

Az elkövetkező 3 évben a súlyom beállt 95 kg-ra. Próbálkoztam azzal, hogy este 6 után már nem eszem, próbálkoztam mindennel, de nem voltam elég kitartó.

2007

2010-ben visszamentem dolgozni. Hát, jól van, szültem egy gyereket. Igen, van rajtam felesleg. De nem csak én vagyok ilyen helyzetben. Ilyen és hasonló mondatokkal nyugtatgattam magam.

Aztán jött a holtpont. A bekattanás, 2011. január 1. A mérleg 101 kilót mutatott!!!

Akkor, ott elhatároztam, ennek most itt a vége! Nézz már magadra, hogy nézel ki? 32 éves vagy, az Isten szerelmére. Eldöntöttem, a 10-dik házassági évfordulónkra lefogyok.

2011. június végére 75 kiló lettem.

Amit tettem, hogy elvontam a cukrot, a lisztet, az üdítőket, a keményítőt, a rizst és a nasikat. Amit fogyasztottam ebben a fél évben, az a tojás, sajt, túró, virsli, sonkafélék voltak. Ezeket ettem reggelire illetve vacsorára. Tízóraira egy kis gyümölcs. A főétkezésem csirke vagy pulyka volt, salátával, illetve zöldséggel.

Mivel a plusz súlyom sok volt, így gyorsan elkezdtek rólam leugrani a kilók. A pszichés állapotom azonban nem volt stabil. Egyáltalán nem voltam kiegyensúlyozott. Általában este, mikor a kisfiam elaltattam, akkor borultam ki, hogy ne lássa. És persze akkor voltam farkaséhes. A szüleimmel éltünk, így a családnak megfőztem a csirke pörköltet nokedlivel, magamnak a kis csirkét grillezve, valami zöld izével… áááá, kész voltam. Sokszor hallottam, hogy “inkább egyél valami normálisat”, nehéz volt nagyon. De felszívtam magam, akkor is megcsinálom. És kitartottam!

Itt kell megjegyezzem, nekem emellett a diéta mellett nem ment a mozgás. Ezt a súlyt azonban sikerült tartanom, néha volt, hogy voltam 70 kiló, óóóóó, álomsúly. Sajnos ennek azonban lelki okai is voltak. Túl vagyok egy váláson, ami békésen zajlott ugyan, de azért megviseli az embert. Albérletbe költöztünk a kisfiammal, iskolaváltás. Nem panaszkodásképpen írom,  ezek a dolgok mind-mind közrejátszanak az ember életében. A lelkiállapot hol le, hol felviszik az ember súlyát.

Még ebben az időben sem sportoltam aktívan semmit. 2017-ben azonban egy nyári reggelen arra ébredtem, -nem tudom, talán valami rémálmom lehetett, nem emlékszem 😀 – hogy le kéne futni egy félmaratont. Felhívtam a barátnőmet, aki akkor már több mint 2 éve futott. “Szeptemberig van 12 heted, szerintem megcsinálod.” 😀  Így is lett, a nulláról 12 hét felkészüléssel lefutottam a 21 kilométert, akkoriban már a súlyom is lehetővé tette a felkészülést. Azóta is futok, szerelem lett. Azonban hozzá kell tennem, a futás mellett is nagyon fontos a kiegyensúlyozott, okosabb étkezés. Volt olyan időszak, amikor 80 kilóra felugrottam, ugyanis többet vittem be, mint amennyit lemozogtam.  Oda kell figyelni, nincs mese.

A 2018-as évet már MOZGÁSSAL töltöttem. 😀 16 félmaratont futottam (ebben volt terep és külföld is) emellett elég sok kisebb versenyen vettem részt. Ebben az évben sikerült egy 10 km-es és egy 21 km-es PB-t futnom, és a Velencei tavat is körbefutottam. Emellett biciklizem is, szeretem, ma már elképzelhetetlen mozgás nélkül az életem.

2015

Anyukám mondta mindig, “Ahogy öregszel, csak úgy kúúúsznak fel a kilók.” Van benne igazság, de azért, na. 😀  Voltam igazán kövér, lefogytam, most sem vagyok vékony, és meg kell jegyezzem, nem vagyok magammal még mindig teljesen kibékülve, de ahogy elővettem a 10 évvel ezelőtti képeimet, azt kell, mondjam, büszke vagyok magamra. Jobban érzem magam a 40, mint a 30 éves bőrömben. A korod egy dolog, az egészséges életforma azonban ki tud babrálni vele, úgy gondolom, úgy tapasztalom. 😀

Nem volt egyszerű, de megérte. Minőségibb életet élhetek, jobban érzem magam, fittebb vagyok, a fiamnak csinosabb Anyukája…

Köszönöm, hogy elolvastátok a történetem,

Betti “