Klagenfurt IRONMAN – A belépő Hawaii-ra
Ígértem, hogy összeszedem magam és megpróbálok írni egy összefoglalót a klagenfurti versenyről, hogy megosszam veletek azt a nagyszerű, hihetetlen és még mindig szinte felfoghatatlan érzést, amit ez a verseny jelentett nekem.
Szabi már Hawaii-on, versenyzők listája
Egy éve, amikor beneveztem a versenyre, tudtam pontosan, hogy egy olyan papírt írok alá, amiben lemondok az elkövetkező évben minden szabadidőmről. Sőt, még egy kicsit lopni is kell hozzá innen-onnan. Egy ilyen rendezvény turista útnak túl drága, ezért csak egy dolog jöhet szóba: valami nagyot alkotni, túllépni magunkon és a hétköznapi racionális agyunkon.
Neki is láttam egy komoly, szisztematikus program összeállításának. Kész lett! Jól sikerült! Nagyon szép! Pont olyan, mint egy profi versenyzőé… 😀 De hát én amatőr vagyok, család munka gyerekek… Na jó, gondoltam, akkor amatőr profi vagyok. Ez a kategória a legidiótább dolog a világon. 😀 Sok idő, munka és pénz – mindez semmiért. Racionálisan nézve ez tényleg így van, de ahogy ezt egy példaképemtől tanultam: „Az életben csak olyan dolgot szabad csinálni aminek semmi értelme. De azt nagyon komolyan”. Na ha másra nem erre ez tök jó projekt lesz.
Az igazság az, hogy nagyon élveztem a felkészülést. Észrevétlenül egy nagyon komoly szakember gárdát és szuper edző partnereket sikerült magam köré szervezni, pont úgy mint a profik 🙂 . Leszámítva egy kisebb sérülést, a felkészülésem szinte tökéletesen sikerült. A felkészülési versenyeken is sikerült elég önbizalmat szereznem és látszott, hogy jó formában vagyok. Tudtam ha erre még mentálisan rá tudok tenni egy kicsit és sikerül extázisban versenyeznem, akkor bármi lehet! Kétszer voltam kint a versenypályán és alaposan bejártam.
Kipróbáltam több kereket és áttételt, belőttem a wattokat a különböző szakaszokra, nehogy úgy járjak mint tavaly St.Pöltenben, ahol egy éles kanyar után az árokban végeztem. A futópályát is végigfutottam, hogy ott se érjen meglepetés. Kindl Gábornak köszönhetően nagyon jó kis szállást sikerült szereznem, közel a versenyközponthoz.
A verseny vasárnap volt, pénteken érkeztünk, pont 5 perccel a regisztráció lezárása előtt. Tökéletes időzítés! 😀 Rengetegen voltak már, de én utálom a verseny előtti jópofizást. A vámpírok leszívják az energiám… 🙂 Este jó vacsi, aztán pihi.
Másnap reggel ébresztőnek futottam egy kicsit átmozgatás képen. Reggeli és irány a versenyközpont. 10h kor tájékoztató, nem sok újat mondanak, de nem akartam hibázni, ezért elmentem. Ebéd előtt még elővettem a paripám, hogy utoljára lecsekkoljam, hogy minden rendben van-e rajta? Annyit, de annyit szerelgettem, mert a vitorlás agyam nem bírta ki, hogy ne találjon rajta mindig egy két extra wattot. De eljött az a pillanat is amikor azt kell mondani elég! 😀 Innen a tekerésre koncentrálj,ne arra, hogy zörög vagy kattog. Szerencsére minden rendben volt. A házilag gyártott karbon aero kulacs is jól működött. Volt aki meg akarta venni 😀
Aztán jött a depózás. Minden rendben ment, nagyon jó helyem volt. Vissza a szállásra. A házinéni mondja, hogy este nagy vihar lesz. Elindultak a rémképek, repül a bringám a telekerékkel a depóban. Hú! Vissza a versenyközponthoz. Persze a depó már zárva, a biztonsági őr hajthatatlan, nem enged be. Addig addig fűztem míg felajánlotta, hogy letakarja és leköti ő a bringám. Odaadtam neki a zacsit, kötelet stb.. Rohantam hátra és a kerítés mögül, a rácsok alatt kikacsintva irányítom a biztonságiakat, hogy hogy takarják le a bringám. Röhögtek ők is meg én is! 😀
Yoda mester Zalitól
Irány vissza a szállás. Vacsi aztán alvás. Alvás előtt még felraktam a gyerekeimtől kapott motivációs vizes tetkókat. Zalán fiam Yoda mestert, Zsófika egy kedves mondását és Zitike pedig a sapkámat festette ki. Yoda mester a legjobb AGE grouper lehetne 750-800 as korcsoportba. Nagyon érzi az erőt mindig hideg fejjel versenyez. És a hihetetlent is elhiszi ezért képes hihetetlen dolgokra. 😀 Zsófikám egyszer amikor a Tour de Francet néztük, kedvesen megkérdezte: Apa te soha nem adod fel? Gondoltam most közelebb kerülhetek a válaszhoz. Muszáj valahogy becsapni az agyunkat, ha extra teljesítményt akarunk kihozni a testünkből. Bár én úgy gondolom, hogy csak azért kell edzeni, hogy a testünk kibírja azt, amit az agyunk elképzel…
Na most már irány a verseny. Fejben minden meg volt komponálva, most már csak meg kell nyomni a lejátszás gombot! Reggel 4kor kelés, irány a depó. Tömeg áll a kordon előtt, várja, hogy nyissák a kapukat. Nyitás előtt, mint a bábszínházban, elsétál valaki egy táblával! „WETSUIT IS ERLAUT” (neoprén használata engedélyezett – a szerk.) Hatalmas ováció. Én már készültem fejben egy nem neoprénes úszásra, gondoltam jó formában vagyok nem lesz gond neó nélkül sem. Sőt lehet, hogy jó is, mert másokat jobban zavarja majd. Be a depóba, láncolajozás, kerékpumpálás, frissítők, cipő stb… Aztán irány a rajthely.
Nem ismertem a rajteljárást de tudtam, hogy az elejére kell állnom, ha törik ha szakad, ezért siettem. Az első 400 indulót, aki jelezte előre, hogy egy órán belül úszik azt egyben rajtoltatták, a profik után 10 perccel, 6:50kor. A tavalyi eredmények alapján 180 ember úszik 1 órán belül, tehát a fele blöfföl! 😀
Vitorlázóként jól megnéztem a rajtvonalat. Luv rajt volt, a luv bólya alatti 1/3 ot választottam. Az volt a legközelebb a következő jelhez és bunyó szempontjából is az látszott a legjobbnak. Megnéztem, hogy legyenek csajok is a közelemben, mert azok ha szerencsém van, jól úsznak és nem olyan agresszívak. 😀
RAJT! Futás a vízbe, néhány delfinezés, aztán indul az úszás. Hosszú tempó, végigtol, magas könyök, forog a váll… Biztos ezt mutatta volna Tibi a partról. Koncentráltam, hogy felvegyek egy jó utazó tempót és találjak egy jó lábvizet. Emberre, ne célra, mondogattam magamnak. Sikerült jól elkapnom az elejét és jó bolyban is voltam. Ez megnyugtatott, bár éreztem, hogy lehet, hogy egy kicsit erősen bekezdtem. Sebaj, akkor annál inkább figyelj csak a technikára és a könnyed mozgásra, mondogattam magamnak. Visszafelé már láttam egy egy rózsaszín sapkát is ami azt jelentette, hogy utolértünk egy két profit. Ennek fele se tréfa gondoltam, de aztán nem gondoltam 😀 , hanem csak úsztam.
A klagenfurti pálya vége egy csatornába torkollik, szurkolókkal a parton és a hidakon. Ez a rész nagyon gyorsan elrepül! Amikor kiszálltam a vízből láttam, hogy jó időt úsztam (3800 méter 56:34 – a szerk.) . Ez fontos, mert jó alaphangot ad, bár fejben készültem arra is, ha nem jó az idő, hogy akkor se essek kétségbe. A speaker bemondta, hogy Gipsz Jakab top 3 as Age Grouper száll ki a vízből, ez is jó jel, gondoltam jó helyen vagyok.
Irány a depó! Tudtam, hogy hosszú a depó és sok múlik rajta. Előző évek eredménylistáit végignézve láttam, hogy a jó versenyzők között is óriási különbségek vannak a depó időket illetően. Terv szerint ritmusosan, de nem sprintelve rohantam a biciklimhez. Zsák fel, neoprén le, sisak fel és irány a bringa!
A bringa eleje a pulzus megnyugtatásáról szól. Hál’ Istennek a stabil úszás és a jó úszóedzéseknek köszönhetően nem ment fel nagyon a pulzus, így rögtön jó tempóval kezdhettem meg a bringát. Cikáztak bennem a gondolatok, hol vagyok a mezőnyben, hányadik lehetek a korcsoportomban, hol vannak a jó bringások….
A verseny elején felhívták a figyelmet, hogy nagyon szigorúan veszik majd a bolyozást, főleg a FASTWAVE rajtosoknál! Ennek megfelelően szinte végig volt motoros kíséretünk. Ez iszonyatos koncentrálást jelent. Tartani a távolságot, helyezkedni… Ha sokat hagysz ki, valaki beáll eléd és csoroghatsz hátra, ha keveset, akkor meg megfütyülnek. A sor elején könnyű tartani a távolságot a sor vége torlódik, nem jó! Amikor sikerül felvenni egy jó követési távot, mindenkinek akkor jön a motoros és mindenki megkattan és elkezd helyezkedni, nehogy megfütyüljék. Megindulnak a lószok, mert az előzés a legbiztosabb megoldás. Ettől persze sokszor oda az egyenletesség. Szerencsére jól felvettem a ritmust és megúsztam bünti nélkül. Sokat mentem elől, inkább nyomom jobban, de ne keljen idegeskednem, hogy valaki megelőz, nem csorgok vissza és kapok 5 percet. Velejéig romlott bringás haverom, Balázska sztorijai is eszembe jutottak. Emelkedő elején előre állni az emelkedőn összetorlódik a csapat, ott nem is veszik olyan szigorúan a távolságot, aztán visszacsorogni az emelkedő tetejéig a sor végére saját tempóban majd durr a tetején újra a sor elejére. Ez itt nagyon jól működött.
A másik taktikám, amikor utolértük a női pro 2.-at, akkor mögé álltam be 8-10 méterre. Profin, jó ritmusba ment és motoros is kísérte. Ez azért volt jó, mert a másik motoros nem jött már oda. Igy viszonylag egyenletesen lehetett menni, nyugiban. A bringa így gyorsan elment, mivel végig kellett koncentrálni valamire. Szépen frissítettem, rendben volt a pulzus és a wattok is. Az idővel nem voltam viszont elégedett (4:53:01 180km- a szerk.) , jobbra számítottam ilyen wattok mellett. Erre Jan Frodéno adta meg a választ az eredményhirdetésen. Úgy látszik sokan voltak ezzel ugyanígy! Frodéno azt mondta, hogy ” a hideg verseny lassú verseny”. A hideg levegő sokkal sűrübb, mint a meleg és nagyobb a légellenállás. Ezt Wiggins-ék mesélték neki, az egy órás világcsúcshoz 30C°-os hőmérsékletet kértek a stadionba… Nem is ez a lényeg! A lényeg, hogy a futást a korcsoportomban első helyen kezdhettem meg (bár ezt nem tudtam csak verseny után).
Kezdődött a futás, a nagy MUMUS! Könnyedén indultak meg a lábak. HÓ-hóóóó, fogd vissza, fogd vissza – mondogattam magamnak. Sikerült is egy darab 4:40- es 1000 métert futnom a 4:20-asok mellet. Bmeg, Bmeg sok lesz sok lesz… 😀 Aztán máspdperc pontossággal jöttek a 4:26-os ezrek. Ebbe kezdtem beletörődni, mivel a pulzusom teljesen rendben volt. Gondoltam, akkor koncentrálok inkább a frissítésre: Iso, víz be, gél felvesz, következő állomás előtt gel megesz, iso víz és Így tovább. Tök jól haladtam! Minden rendben volt tetszett a műsor, jó volt magamat nézni. 😀
De tudtam, hogy nem adják ilyen könnyen. Egy szürke rajtszámos (ugyanaz az age group) elfutott mellettem az elején, de hagytam, gondoltam, blöff vagy ha nem akkor sincs gáz nem nekem kell nyerni. Biztos nem voltam benne, de volt esélye, hogy második helyen vagyok. 24-25 km-től azért egyre koncentrálósabb lett a tempó, de az átlagom még mindig fantasztikus volt. Nyugi, nyugi. Hiába koncentráltam, a tempó kezdett durván lassulni: jöttek először a 4.50-es, majd 5 és az 5:10-es kilométerek. Kezdtem aggódni!
Csak pozitívan! 12-13km van hátra, kevesebb mint egy óra, 800 óra munkád van ebben a szarban, 7: 59-nél nem adhatod fel! Gyerünk, ki kell másznod ebből! De hogy? Éreztem, hogy egy kicsit lötyis a víz a hasamban (lehet, hogy hülyeség és nem így volt, de..) Sótabletta bmeg! Ugrott be! Erről teljesen elfeledkeztem, gondoltam elég az Iso. Bevettem egy két sótabit. Volt még egy titkos motivátor kártya a zsebemben, amit erre az időre tartogattam. Ez egy darab kötél egy kis csomóval. Ez a Hawaii vontakötelelt szimbolizálja. Fürdővonta Hawaii-ra, a gyengék elhullanak, az erősek belekapaszkodnak kibírják és átérnek. A döntés a kezemben, elengedem a kötelet és vége, vagy fogom és lépek még egyet. A serpenyőben 800órát eldobni 1mp töredéke alatt! Soha! Tudtam, hogy borúra derű és ha átverekszem magam a holtponton, akkor jön minden drogos álma, az eufória és már nem vagyok messze tőle. 😀
Nyomtam tovább és láss csodát, kiderült. Bár a 4:26-os tempó már nem ment, de biztos 4:40 körüli tempóban euforikus állapotban futottam tovább. Jött az utolsó fordító és onnan már irány haza! Ez már kevesebb, mint Szentkirályról visszaérni! Meglesz de, keep focus! A célegyeneshez érve eszembe jutott, hogy mennyi haveromnak múlott másodperceken a slotja! Beprogramoztam már előre, hogy a finishben sprint, bármi legyen, 1-2mp-t meg nem bocsájtanék magamnak! Szóval az agyam és a testem elkezdett hajrázni automatikusan, mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen.
A célvonalhoz egy rámpa vezetett fel. Az aljában a lábaim megrogytak, éppen felértem a tetejére, ott elkaptak majd lefelé a lábak kinyúltak, így elkerültem az összeesést. A finisher kép elmaradt! Sebaj lesz még lehetőség jobb képre! 😀 (Futás: 3:16:37, 42 km)
Eredményhirdetés, slotok kiosztása
Hú ez kezd hosszú lenni! Ettől féltem de remélem senkit nem untatok, vagy ha igen sorry… 🙂 De a slot allokációt még el kell mesélnem. Aki nem élt még át ilyet, az nem is gondolja, mennyi érzelem szabadul fel itt mindenkiből. Hétfőn 13:00 slot allokáció! Tudtam, hogy megvan, de mégis izgultam, mint a bizonyítvány osztásnál. A sátorban sok ember, látszik, hogy a mezőny eleje! A színpadon pálmafák, virágkoszorúk, Hawaii hangulat. A padokon néhányan magabiztosak, mások feszültek, többen könnyekkel küzdenek. Egy Hawaii Ironman videó után a speaker elkezdi a szöveget. Mindenkinek, még a speakernek is feláll a szőr a karján. Mint a casino zsetonokat, úgy mutatja meg a negyven darab slotot érő érmét. A procedúra elkezdődik, nők idősektől fiatalokig, aztán férfiak idősektől fiatalokig. Név! Síri csend. Kéri nem kéri? Persze 90%-ban kérik. Látszik a tét. Mindenkin látszik, hogy közel ugyan azt a munkát tette bele, de néhányaknak még várni kell. Pedig mindenki megérdemelné.
Következik a férfi 40-44 es korosztály! Első hely …. Kéri? Csend. Nem kéri. Második hely. Pulzus jóval versenytempó fölött. Idő megáll. Nekem kell jönni. És ha? Látom nézi a lapot. Szívem kiesik a helyéről, bárcsak lennék John Big, akkor gyorsabban ki tudná olvasni a nevem. Aztán valahogy megküzd a nevemmel és kimondja!!!! Igen! Yessss. Ez én vagyok! Felmegyek a dobogóra, átveszem az érmet a virágkoszorút és irány a regisztráció! A kezem úgy remegett, hogy az írásom olvashatatlan volt. Bmeg ez alapján nem kapok én e-mailt. Szerencsére rögzítettek mindent digitálisan is. 😀
Hát ennyi! Anything is possible! Új egyéni csúcs, Hawaii kvóta, egy tökéletes verseny.
Most jó lesz végre amatőrnek lenni és egy kicsit ízlelgetni, feldolgozni ezt az egészet. Októberben pedig Hawaii-ra utazom…
Kommentek