Mínusz 92 kilogramm, sok ezer közösen lefutott kilométer. Sikerek, eredmények, egészség. Együtt.
Hilda mesél nekünk arról, miért döntött úgy családja, hogy változtat életmódján. Mik voltak a kiváltó okok, hogyan kezdtek bele, mi lett a megoldás és mennyi minden a ma épp 2 éve tartó Új Élet hozadéka…
A Dezső család történetét olvashatjátok, melyből számomra nem csak az egyértelmű, mennyire fontos a tudatos táplálkozás, a mozgás, de az is, mekkora ereje van a csapatnak, a motiváló környezetnek, mely jelen esetben egy roppant elszánt és helyes, kitartó kis 4 fős család… 🙂
Olvassátok kérlek szeretettel Hilda sorait. Ismerjétek meg Dezsőéket… 😉
“Történetünk
A Dezső család 2014-ben
Nyugodt életünk volt. Tettük a dolgunkat a férjemmel, neveltük két lányunkat. Mindenkinek volt valami hobbija, ami örömet okozott: Flóra és Virág zenét tanult, kitartóan. Flóra a furulyát meghagyta főtárgynak tíz éven át, Virág 12 évig fuvolázott, csodás zenei élményekben volt részünk a koncertjeiken. Sanyi horgász. Szenvedélyes. Képes hajnalban útra kelni, a motorra kétszer annyi cuccot felpakolni, mint amennyit elbír. Fagyoskodni, hogy süllő kerüljön a családi asztalra. Én pedig a lelkemet keresztszemes hímzéssel tartom karban. Ezekhez a szép időtöltésekhez azonban egyre több probléma és bizony, egyre nagyobb súlyfelesleg társult. Mert lássuk be, egyik sem egy hiperaktív időtöltés. 😀 😉
Nálam 1-es típusú, azaz inzulinfüggő diabéteszt diagnosztizáltak 12 éve. Sanyinak két évvel ezelőtt már 5 vérnyomás gyógyszere volt. Flóránál (kisebbik lányom) két éve áprilisban diagnosztizáltak inzulin rezisztenciát. Virág (nagyobbik) meg csak szimplán elégedetlen volt magával. Ő „csak” férjhez szeretne menni.
Szóval eljött egy olyan nap éppen két éve, 2014. novemberben (az évforduló miatt most egy asztal körül kellene ülnünk tortát eszegetve, de nem tesszük), hogy mindnyájan azt mondtuk: elég! Először fogalmunk sem volt, hogyan is kezdjünk neki, míg valaki megosztotta velünk a titkot. Egyszerű matematika: többet kell elégetni, mint amennyit beviszünk. Köszönjük az információt. 😀
Aztán szép lassan a zsebünkbe csúszott a bölcsek köve: nagyon komoly edzésprogram + reform az étkezésben = életmódváltás.
Úgy hisszük, a tartós sikerhez mindkettőre szükség volt/van.
Mozgás
Próbálkoztunk mi, de tényleg. 😀 Úszni jártunk a szomszédos városba 2 évig, de a gyerekek sokszor már odafelé elaludtak az autóban, annyira fáradtak voltak. A faluban is mindig megragadtunk minden lehetőséget, ami adódott (aerobic, zumba, női torna), de ezek általában pár hónap után kudarcba fulladtak az érdektelenség miatt. Rendszerint nem lefogynak, hanem elfogynak az érdeklődők. 😉
Újabb mérföldkő volt Flóra betegségének kialakulása. Nagyon megijedtünk. Attól kezdve egy éven át vált mindennapos partnerünkké a szobabicikli, Flóra napi 1 órában keményen nyomta, mi pedig azzal tartottuk benne a lelket, hogy csatlakoztunk hozzá. Hol egyikünk, hol a másik. Róla így ment le az első 10 kg.
Aztán úgy alakult, hogy egy egész kis stabil tornász csapat jött össze 2014. őszén, azóta járunk a csajokkal heti kétszer 1-1 órában dance aerobicra, stepre vagy kickboxra. Nagyon megszerettük, mi hárman a törzsgárda tagjai lettünk és ott ragadtunk. Hullámzó a falubeli lányok-asszonyok lelkesedése, de 8-15 fő még mindig összejön.
Aztán két éve egy rutinszerű üzemorvosi vizsgálaton azt mondta a doktornő, hogy szívritmuszavarom van. A szakorvos aztán az okát is megtalálta, amire végül is gyógyszert kaptam, majd az első recept hátuljára még ezt írta: legalább napi 30 perc (nem statikus) mozgás. Újabb riadalom.
Egy horgász haveron keresztül ismertünk meg egy személyi edzőt, Danit, aki aztán instruálta a családi folytatást. Ez a torna kiegészítése lett futás formájában. Pulzusmérésen alapuló futóedzést építettünk fel a nulláról. Olyan, addig ismeretlen fogalmak kerültek be a családi szótárba, mint intervall edzés, anaerob zóna, pulzuskontroll, fartlek, zsírégető tartomány… Kezdtünk kb. 40 perccel, ami intervall edzés volt (2 perc futás-1 perc gyaloglás, vagy 3 perc futás-2 perc gyaloglás, vagy 5 perc gyaloglás-1 perc futás). 20 kg súlyfelesleggel NEM SZABAD FUTNI! Minden nap mentünk. November volt, tehát hidegben és sötétben kellett útnak indulnunk, de nem panaszkodtunk. Élveztük, hogy a levegőn vagyunk, hogy beszélgetünk, hogy együtt vagyunk. De mennyire borzasztó hosszú percek voltak!
Sándor 114 kilósan. Jelenleg 82. 😉
Úgy emlékszem, a férjem talán egy hétig bírta nézni az indulásainkat, majd közölte, hogy mától ő is. Ez megint egy mérföldkő volt.
Fejlődni kezdtünk. Hihetetlen volt, amikor 3 hónappal később egy hosszú hétvégére utaztunk a férjemmel (természetesen oda is vittük a futócuccot) és 8, azaz nyolc percet lefutottunk egyben! Az első nyolc percünket! Öt hónapja futottunk, amikor egy ismerősöm megosztotta a közösségi oldalon egy futását: 5,17 km! Nem akartam elhinni, hogy van olyan ember, aki ennyit tud futni egyben.
A futásban legnehezebb elindulni. De tényleg. Ebben a családi futásban az volt a legjobb, hogy mindig volt valaki négyünk közül, aki partnere volt a másiknak. Legtöbbször azonban mind a négyen együtt mentünk. Sok hónap eltelt, mire egy-egy estét kihagytunk. Nem kifogáskeresés miatt, hanem mert megtanultuk, hogy a pihenőnapoknak is legalább akkora jelentőségük van, mint a futós napoknak, ha nem akarjuk a kezdő futók összes hibáját elkövetni.
A kilók meg csak olvadtak…
Aztán eljött az idő, amikor már nem ment együtt. Annyira más ütemben fejlődtünk, hogy szenvedés lett az együtt futás. Addigra azonban már eljutottunk oda, hogy belső szükségletté vált a mozgás. Nagyon könnyű függővé válni. A férjem már ott tartott, hogy ha nem futott, akkor a számítógép előtt is futóedzéseket keresett, futók beszámolóit olvasta, kereste a fejlődés útját. Ez lassan odáig fajult, hogy a lányok már minden este különvonultak, mert nem tudtunk másról beszélni, csak a futásról. 😀
Rákaptunk közben a versenyekre. Na, nem azért, mert annyira jó tempóra váltottunk, hanem mert olyan eufórikus hangulatot tapasztaltunk a versenyeken, amit élveztünk minden alkalommal. Ezekre a programokra a lányok is gyakran velünk tartottak, mai napig mellénk szegődnek, most például egy Mikulás futásra jelentkeztünk mind a négyen. Nagyon jó kis edzésprogramokat találtunk, ezek alapján készültünk fel és értük el a kitűzött célokat.
Flóra -32 kilónál jelenleg <3
Flóra talán 30 kiló mínusznál tartott, amikor egy napon bevallotta: kezdettől fogva utálja a futást. Nem tudja, mi lenne jó helyette, de ezt most ő abbahagyja. Sajnáltuk, de egy ideje éreztük, hogy nem érzi jól magát, szóval nem lehetett erőltetni. Azt is tudtuk viszont mindnyájan, hogy a betegségét csak akkor fogja tudni karban tartani, ha keres magának valami más mozgásformát. Aztán rövid kihagyás után talált is az iskolája mellett egy fitness termet, ahova heti háromszor jár lelkesen, imádja!
Virág -22 kiló
Virág lányunk egyetemista lett. Mivel naponta ingázik, a 60 km és a további budapesti utazás minden idejét és energiáját felemészti. Ezért az ő futásai is lassan elmaradtak, de rátalált a szerelem! 😉 Hétvégeken jókat bicikliznek, túráznak.
Sándor és Hilda most 🙂
Szóval jelenleg csak ketten futunk a férjemmel. Heti 4 edzésünk mindig megvan. Nem hagyunk ki többet 2 napnál, de a pihenőnapokat nagy tiszteletben tartjuk. Hol is tartunk most? A férjem gyorsan rákapott a félmaratoni távra, aztán körbefutotta a Velencei-tavat, majd idén 2 maratoni távot teljesített. Folyamatosan mondogatta, hogy kellene valami nagy durranás. Én féltettem, de az életmódváltásunk 2 éves évfordulóját a Medvés-körön ünnepelte: egy futóbolond cimborájával 67 km-t futott 9 óra 40 perc alatt (1400 m szint – a szerk. 🙂 ). Na jó, azt mondta, hogy írjam ide, elég sokszor belesétáltak. 😀 Nagyon kimerülten, de elégedetten jött haza.
Nekem sokszor meggyűlik a bajom a cukorbetegséggel. Sokszor elkeseredem, amikor a mozgás nem hozta azt a közvetlen eredményt, amit szeretnék. De a kezelőorvosom szerint a legjobb, ami történhetett velünk, az az életmódváltás volt, még ha nincs is látványos javulás az értékekben. Végül is idén három csodálatos félmaratont futottam. Én. Akinek két villanyoszlop között 1 perc futás két éve még egyenlő volt a halállal. A célom ezt a távot erősíteni, egyelőre nem szeretném tovább emelni a tétet. Egy későbbi Velencei-tó kör azért nagyon ott lebeg a szemem előtt… 🙂
Étkezés
Elhagytunk minden cukrot, mézet, tulajdonképpen az egyszerű szénhidrátokat, a fehér lisztet és az abból készült ételeket. Semmi tészta, kakaós csiga, lekváros bukta, semmi sütike, sem házi, sem bolti. Nem használunk finomított étolajat, sem sertészsírt, elhagytuk az állati eredetű, nagy zsírtartalmú ételeket: nincs szalonna, tepertő, tepertőkrém, sertéshúsok (maximum karaj). Alig eszünk krumplit.
Amit használunk: nagyon sok zöldség nyersen, párolva, sütve, főzve, nagyon sok gyümölcs, ügyesen beillesztve, hiszen az is gyors szénhidrát. Továbbra is tilos a szőlő, a banán nagyon mértékkel, elsősorban a zöld gyümölcsöket vásároljuk. Barna tészták, teljes kiőrlésű, rozs-, graham kenyér, pékáru. Rizs mehet, illetve bulgur, kuszkusz, gersli. Sütéshez elsősorban kókuszsír, kukoricacsíra olaj, olívaolaj, repceolaj. Cukor helyett eritrit.
Azon kívül, hogy fontos a „mit”, az is fontos, hogy „mennyit”: mi Flórával igyekszünk előírás szerint 160-170 g szénhidrátot fogyasztani naponta, a többiek étrendje lazább kicsit.
Az sem mindegy, „hogyan”: lehetőleg minél kevésbé feldolgozott állapotban fogyasztunk mindent, pl: a krumpli héjában főzve sokkal jobb, mint zsírban hasáb krumplinak sütve.
És további szabályok: naponta legalább 5x, de keveset kell enni, és legalább 2 l folyadékot, főleg vizet inni! Müzli helyett granola! A granolát szintén Daninak köszönhetjük! Továbbá lehetőleg kevés tej. Helyette natúr joghurt, elsősorban házi, valamint kefír, sajtok és túró maradhat.
Felvágott: csirkemell sonka, baromfi párizsi, baromfi virsli. Hús: csirkemell, pulykacomb filé.
NINCS CSOKI, maximum ét, az meg nálunk nem túl népszerű, úgyhogy kinek kell?
Jaaaa, zab. Sok-sok zab! Zabkása, zabpehely, zabliszt. Köles.
Nem iszunk semmilyen cukrozott üdítőt, sem alkoholt. Soha nem dohányoztunk.
Eredmények
Flóra 30, Hilda 8, Virág 22, Sándor 32 kilóval könnyebben. A Dezső család MOST.
Fogyás: családi összesítésben -92 kg. Sanyi -32 kg, Flóra -30, Virág -22 és én -8 kg. Szóval a családi versenyt nem én nyertem, de mégis nyertesnek érzem magam. 🙂 Napi/heti kontroll alatt tartjuk a testsúlyunkat. Már egy éve nem fogytunk egy dekát sem, de nem is jönnek vissza a kilók. Most sem vagyunk manöken alkatúak, nem is leszünk soha, a gének erősek. De nem is tűztünk ki magunk elé ilyen irreális célt.
Sanyi elhagyta a vérnyomásgyógyszereit. Mind az ötöt.
A tudomány mai állása szerint az inzulin nem maradhat el, sajnos. De nálam is van javuló tendencia, a 2014. novemberi 9,6 átlagérték után 8,2-8,4 szokott lenni. Sajnos még ez is minősíthetetlenül rossz, főleg, ha tudom, mennyi munka van benne, de javul! Nagyon sokat kell fejlődnöm, főleg a rendszeres és gyakori vércukormérés terén.
További eredmény, hogy a futás révén új cimborákra tettünk szert. Keressük a közös futások lehetőségét, tanácsot kérünk egymástól, szurkolunk, és amikor mélypontra kerül valaki, segítünk egymásnak talpra állni.
Bár a lányok érdeklődése alábbhagyott a futás iránt, tudom és látom, hogy az igény a mozgásra most is megvan bennük. Szerintem már meg is marad. Az étkezésre vigyáznak. Remek recepteket fedezünk fel a neten, finom süteményeket készítünk az új szabályok betartásával. Néha csalónapot tartunk. A gyerekeink, ha kicsit rá is untak már a mi új mániánkra, tudom, hogy büszkék ránk egy-egy jól sikerült edzés vagy verseny után.
Tudom, hogy két éve a futás újból összehozott minket, a kapcsolataink megerősödtek, pont akkor, amikor már eléggé szétesőben voltunk… nagyon büszke vagyok a családomra. <3
Dezsőné Rácz Hilda “
Kommentek