Spartathlon 2016 – A Magyar Csapat

2016-ban szeptember 30-án, pénteken rajtol a mezőny.

246 hegyes-völgyes kilométer. Athén-Spárta, 36 órás szintidő. A legkeményebb futót is kikezdi a táv, az időjárás, a domborzat. Fizikai-mentális harcot vív a körülményekkel és önmagával minden induló, ez nem is lehet kérdés.

Idén kis hazánkat 16-an képviselik a Spartathlonon, mely a világ legkeményebb ultrafutó versenye, 30 éves történelemmel. Futóink mindig remekül szerepelnek, Bogár Jani, Lubics Szilvi vagy Nagy Kata neve gondolom nem cseng ismeretlenül egyetlen hazai futó számára sem… ezeket a neveket már a görögök is ismerik, úgy gondolom… <3 🙂 Ahogy Lőw Andrásét is, aki szinte már hazajár a Spartathlonra… karácsonyozni. 🙂 <3 Az idei csapatban vannak, akik már találkoztak Leonidasz királlyal, vannak, akiknek ez lesz az első Spártába érkezése… kétségtelen azonban, hogy Ők mind fantasztikus futók, hihetetlen emberek, büszkék lehetünk Rájuk Nagyon! <3

Lubics Gyuri áldozatos munkájának köszönhetően évről-évre figyelemmel kísérhetjük az indulókat. A Magyar csapat facebook oldalán a verseny előtt bemutatja a csapattagokat és a versenyt, Szilvit kísérve a helyszínről mindig up-to-date információval szolgált. Idén Szilvi nem indul, de Gyuri már elkészítette nekünk a bemutatkozásokat, melyet hálásan köszönünk. Én Gyuri munkáját ollóztam Nektek ide, rövid-vágott interjúk, bemutatkozások ezek, melyeknek eredetijét ITT találhatjátok.

Íme tehát a 2016-os magyar delegáció, íme az idei szuper csapat. 🙂

Frank Tibor, a magyar ultrafutás legendás alakja 67 éves.

Tibi kiemelkedő teljesítései: 3 alkalommal sikeres részvétel egy szaharai túlélőversenyen, mely egy sivatagi 7 napos megmérettetés Nyugat Afrikában. 7 nap – 7 maraton a Himalájában 5000 méteren, 7 nap – 7 maraton Peruban 5300 méteren, négyszeres távú ironman vb. 2 alkalommal (pb: 74 óra 58 perc), 2006-ban Spartathlon, 2014-ben Ultrabalaton, 2014 – 100 km-en korcsoportos világranglista vezetés.

Tibor egyedül készül a Spartathlonra, melyen eddig egy sikeres, és több sikertelen próbálkozása volt. Célja szintidőn belül teljesíteni a távot, az előző idejét megjavítani, és szeretné igazolni, hogy még ebben a korban is teljesíthető egy ilyen verseny.

Lőw András

A 48 éves Lőw András neve egybeforrt a Spartathlonnal, hisz:
-összesen 19-szer indult ezen a versenyen, és 18-szor ért be;
– ezzel a 18 teljesítéssel 2. az örökranglistán a világon (1. Hubert Karl 19 teljesítéssel)
– először 1992-ben indult, utoljára 2015-ben,
– 2000 és 2015 között zsinórban 16-szor egymás után ért célba – ez rekord.

„ A Spartathlon egy történelmi ultrafutóverseny. Pheidippidész két és fél ezer éves története mellett ott van a verseny három évtizede is. Számomra a Spartathlon olyan ünnep, mint karácsony. Ugyanúgy megvan a heteken át való készülődés; a várakozás; a vágyakozás; a találkozás; magának az ünnepnek a kötött forgatókönyve, rítusa; amit persze évről évre olyan egyedi események fűszerezne, amikre évek múlva is emlékszem; az ünnepi étkezés; az alkalom a beszélgetésre; az alkalom együtt örülni; az alkalom együtt szomorkodni és az és az alkalom végiggondolni, kikkel nem ünnepelhetünk már együtt.

Szabó Zoltán (becenevén „Zolka”) 58 éves, Dunaújvárosban él. Belgyógyászként, ill. diabetológusként dolgozik.

Mire vagy a legbüszkébb sportpályafutásodat tekintve?
Arra, hogy dohányos múlttal, 47 évesen kezdtem új életet, és 58 éves koromra csúcsformában érzem magam, és az eredményeim még mindig folyamatosan javulnak.

Zolka Lőrincz Olivérrel edz, három barátja kíséri az úton.

Mi a célod a versenyen?
Egyszerűen csak teljesíteni szeretném (egyszer az életben), ez lenne a „pályafutásom” megkoronázása, és egy visszaigazolás magamnak, hogy képes vagyok bármire, amit igazán akarok, és amiért szinte mindent beáldoztam. Ez lenne az ultrafutásom koronája, ezt követően koromra és általános állapotomra tekintettel kicsit visszaveszek.

Tavaly sajnos a Korinthoszi csatornánál „elszálltam”. Nem szoktam csak úgy feladni, nagy küzdő vagyok, tavaly sok hibát követtem el, úgy érzem kellett adnom még egy esélyt magamnak.

Veress Béla, aki versenyeken, és az interneten „Knight” néven tűnik fel, 39 éves.

Eredményei közül kiemelkednek a 24 órás országos bajnoki helyezései, valamint, hogy tavaly részt vehetett Torinóban a világbajnokságon, ahol eddigi legjobb 24 órás eredményét érte el, 222.1 km-t futott a magyar csapat színeiben.

A Spartathlont 2014-ben első nekifutásra sikeresen teljesítette, tavaly viszont sajnos nem ért végig.

Béla az idén teljesítette élete leghosszabb, pihenőnap nélküli futását (1340 km és 23 nap) ami az ausztriai Mariazelltől Csíksomlyóig tartott. Ennek alig két hónapja lett vége és reméli, hogy nem szól bele a teljesítményébe negatívan.

Vojnic Zelic Igor 42 éves vajdasági magyar, Szabadkán, Szerbiában él.

2012-ben teljesítette először az Ultrabalatont, majd ezt követően még háromszor megtette ugyanezt. A tavalyi UB-je sikerült eddig a legjobban, 29:24 alatt ért körbe. 2015-ben részt vett a torinói 24 órás VB-n, ahol 197,9 km-t teljesített.

Az UB teljesítéseire, és a sikeres Sparthatlonjára (2013) a legbüszkébb. Az elmúlt két évben sikertelenül próbálkozott, idén negyedszer indul a versenyen; célja a 36 órás szintidőn belül Spártába érni.

Jeszenszky Péter, 55 éves kiskunhalasi mérnök-futó.
„ Az Ultrabalaton versenyt négyszer teljesítettem (2009, 2013, 2014, 2016).

1998-ban csapat futótagjaként vettem részt a nagyatádi Ironman triatlon versenyen. Annyira magával ragadott, hogy a következő évben már egyéniben teljesítettem. Ez a szerelem azóta is tart. Eddig 16-szor értem célba. Így a másik két sportágat űzöm (úszás, kerékpár) szabadidőmben. Nagyon jól érzem magam mind az ironman, mind az ultrafutó családban.

Először indulok a Spartathlonon. Régi álmom a versenyen való részvétel. Korábban még valószínűleg nem álltam készen az indulásra. Addig vártam, míg megnehezítették a nevezést. 🙂 Számomra ez az ultrafutás csúcsa. E verseny miatt tértem vissza az ultra világába 2012 őszén. Nagy megtiszteltetés, hogy az indulók között lehetek. A tavalyi sorsoláson nem jutottam be az indulók közé. Idén sikerült. Egyetlen célom van: szintidőn belül megérinteni a király lábát.”

Nagy Katalin idén harmadik alkalommal indul a Spartathlonon: 2014-ben indult először a versenyen, amit sikerrel teljesített is, ráadásul másodikként ért célba. 2015-ben pedig pályacsúcsot (25:07) futva győzött. Tavaly áprilisban Torinóban világbajnok lett 244,5 km-el.

Kata Magyarországon született és nőtt fel, azonban már több, mint tíz éve az USA-ban él, kettős állampolgár (hivatalosan az amerikai csapat tagja). 37 éves.

„Idén lesz a harmadik Spartathlonom. 2014 óta minden évben nagyon várom a versenyt és azt az egy hetet, amit Görögországban töltök. Most is Lőrincz Olivér készített fel a Spartathlonra, akivel már 4 éve dolgozunk együtt. Idén is – csakúgy, mint tavaly – Rudolf Tomi lesz a segítőm. Köszönöm – hogy ha csak jelképesen is, de – a magyar csapat tagja lehetek!”

Kolluti Margit mesél magáról, aki első alkalommal vág neki az útnak.

“Az ország déli szélén élek egy Bajához közeli faluban, Sükösdön. Két fiam van, a férjemmel a családi vállalkozásban zöldségest üzemeltetünk illetve a környékbeli piacokon árusítunk.

…2013-ban csatlakoztam a Mogyi SE-hez és innentől az ultratávok felé fordult az érdeklődésem. 2013-ban és 2014-ben párosban futottuk körbe a Balatont, majd 2015-ben egyéni indulóként is teljesítettem az UltraBalatont.

Nagyrészt egyedül készültem a görögországi versenyre és a futások után levezetésként krumplis ládákat pakolok. 🙂 <3
A célom, hogy szintidőn belül hajthassak fejet Leónidasz szobra előtt.”

Márkus István Öcsit

Öcsit sokan ismerhetitek különböző versenyekről, de még inkább saját szervezésű futórendezvényeikről (http://fut.as/tournaments/). Bár ez az interjúból nem derül ki, talán azért is indul a Spartathlonon, mert úgy érzi, eleget “adott” már a futótársadalomnak, ideje most egy kicsit magát is megszívatni. 🙂

„Szekszárdon élek. A Jóisten és a tektonikus mozgások is futópályának teremtették a várost és környékét. A család bútoripari vállalkozását terelgetjük. Talán a síelés még a szívemhez legközelebbi szabadidős tevékenység. Amikor végképp unatkozunk, versenyeket szervezünk Csillag Balázs barátommal. Szépen szaporodnak az ellenségeink száma.:)

4 éve edzek Lőrincz Olivérrel. Rendszert, összefüggéseket és fegyelmet tanulok tőle, akaratán kívül is. Nélküle nem itt tartanék.
Első bálozó vagyok, bár az elmúlt hetekben minden este lefekvéskor elképzeltem a rajt illetve a verseny pillanatait. Állunk a “színházban”, elindulunk, majd haladunk Spárta felé. Sajnos még nem sikerült célba érni, mindig elaludtam. 😀 Kísérőként már többször jártam kint, így ismerem a pályát, a hangulatát a verseny által nyújtott élményt. „

Maráz Zsuzsanna (Zsu, Zsuzsi) mutatkozik be:

„Esztergomban élek, háziorvosi rendelőben és egy diagnosztikai központban dolgozom asszisztensként. Van egy 19 éves egyetemista lányom és egy festőművész-grafikus, tanár párom. A páromnak is két kislánya van, ezért gyakran vagyunk nagycsaládosak, mikor mindannyian együtt vagyunk. <3 (…) 2013-ban kezdtem az ultra távokon egyéniben indulni.

Mire vagyok a legbüszkébb? Természetesen büszke vagyok az eredményeimre is ,de leginkább arra, hogy nap-mint nap legyőzöm magam, felkelek hajnalban ha kell, és a sötét, hideg, nedves időben is elindulok edzeni és lemondok a kellemes programokról a céljaim elérése végett.

március végétől kértem Lőrincz Olivért, hogy segítsen a Spartathlonra felkészülni. Így fél év után már mondhatom, hogy jó döntés volt.

Hogy mi vonzott az indulásban? A példaképek mutatták az utat. A elmúlt néhány évben csodálattal kísértem figyelemmel a Spartathlont, majd úgy gondoltam, hogy az UB után ez lesz a következő kihívás, ahol feszegethetem a határaimat. Célom a Spartathlonon, hogy olyan élmény legyen, mint az első maraton, vagy az első egyéni UB teljesítés. Nincs időterv, helyezés, csak annyit szeretnék, hogy a lehető legjobbat tudjam kihozni magamból. A versenyre Attila, a párom jön velem, egyedül nem lenne bátorságom nekivágni.

A versenyre való kijutásomat szponzorok segítik, de a legnagyobb támogatást a csapatomtól az Esztergomi futóművektől kapom. Amíg én ott futni fogok, ők itthon róják majd a kilométereket. A versenyen viselni fogom a Hospice alapítvány kis nárcisz virágát, hogy felhívjam a figyelmet az alapítvány fontosságára.”

Sipos József (becenevén „Amat”) 47 éves, Kaposváron él.

-Sok sikert értél el, mire vagy igazán büszke?
-Legbüszkébb a családomra vagyok, Lilire és Dávidra, akik nagyon jó tanulók, feleségemre Melindára, aki megtalálta a legjobb munkahelyet magának, és tanácsait Mexikótól Thaiföldig megszívlelik 🙂
A futást tekintve pedig arra vagyok a legbüszkébb, hogy több futótársam is az én példámat látva kezdett el futni! (…)A kilométereket tekintve, talán már körbe is futhattam volna a Földet az Egyenlítő mentén…

-Mi a helyzet a Spartathlonnal?
-Két sikertelen (2012, 2015) és két sikeres (2013, 2014) Spartathlon van a tarsolyomban, remélem az idén a Spartathlon vs. Amat versenyben felém fog billenni a mérleg nyelve! Számomra ez a verseny az ultrafutás ünnepe, itt találkozhatok a világ legjobbjaival, ez a mi „Olimpiánk”.

Most Vaczkó Zsolt bemutatkozását olvashatjátok, aki először indul ezen a versenyen.

45 éves vagyok Budapesten élek, egy kis bútoripari céget vezetek. Ha épp nem futok, akkor nagyon szeretek gombászni, kirándulni, horgászni.
2003-ban kezdtem el futni, az első versenyem a 2007-es Vivicitta volt. 2009-ben futottam az első ultrámat, ami a 4 napos Balaton-kör volt és még abban az évben nekivágtam az UltraBalatonnak is.

2010-től edzek Márton Attila irányításával. Az 24 órán belüli UB-mre vagyok a legbüszkébb, és hogy kijuthattam a 2013-as 24 órás világbajnokságra.

A Spartathlonon először indulok, ahová a párom fog elkísérni. Természetesen a teljesítés a célom, és szeretném élvezni a verseny minden egyes percét.

Török-Ilyés László vagyok, 38 éves, Szigetszentmiklóson élek a feleségemmel Edóval, és a három gyerkőcünkkel. Civilben biológia – testnevelés szakos tanár, és a 6.b osztály osztályfőnöke vagyok a halásztelki Bocskai István Református Oktatási Központban. <3 Ha épp nem tudnék futni (vagy már túl vagyok rajta) nem unatkozom, a másik bolond hobbim, hogy egzotikus állatokat tartok és tenyésztek.

A rendszeres futás nálam régen kezdődött, általános ötödikben kezdtem kajakozni, ott hetente két – három alkalommal futottunk az alapozásnál. 1991-ben találtam ki, hogy triatlonozni fogok, onnantól minden kajakos edzés előtt futottam 10 kilométert. ’93-ban elindultam az első triatlon és duatlon versenyeimen, onnantól kisebb – nagyobb megszakításokkal a mai napig tart a futóbolond állapot. (…) A legjobb eredményemnek a mai napig a 2005-ben Nagyatádon összehozott 9:21′ es ironmanomat tartom. :O

Az edzéseimet legtöbbször egyedül végzem, de júniustól Márton Attila szakmai irányításával. A tavaszi versenyek nem sikerültek jól, sajnos egy tavaly begyűjtött sérülés miatt több versenyt feladni kényszerültem. Így arra gondoltam, ha van egy tapasztalt külső kontrollszemély, sokat segíthet a felkészülésemben. Attila “elvállalt”, az elmúlt pár hónapban sok minden változott az edzéseimben ennek hatására.

A Spartathlonon másodszor indulok, kísérőm idén sincsen, most is elég, ha csak magamat szívatom meg… A Spartathlon számomra nem csak egy nagyon hosszú és nehéz ultraverseny, de talán az aszfaltos ultrafutás csúcsa is, mint a normális sportolóknál az Olimpia.

Miért akarok újra indulni?
Mert ez a verseny a sportágam csúcsa.
Mert tavaly talán nem alakult minden úgy, ahogyan szerettem volna, a versenyen nagyon nem jól jött ki a lépés. No meg van pár futó ismerős innen – onnan a világból, akikkel itt találkozhatok.

Cél? Még mindig (vagy megint) a CÉL… Esetleg kicsit fürgébben a tavalyinál.

Szabó Béla

“Hálás vagyok mindenért mindenkinek!”

A magyar csapat oldalán ezt az egyetlen sort találtam Szabó Béla Wojtek-ről. Kiváncsivá tett… Így találtam rá a wojtek63.webnode.hu oldalra, ahol rengeteg spártai történetet olvashattam, egyik jobb, mint a másik. Sok munka van az oldalában, színvonalas és roppant érdekes. 🙂 Ajánlom figyelmetekbe. Béla spártai történetével kezdtem, 2013-as az írás, nem tudom, mi változott azóta, de én nagyon-nagyon drukkolok Neki idén!!! <3

“Tudni kell rólam, hogy az álmaim gyorsan szárnyalnak, gyorsabban, mint ahogy a testem követni tudja őket, de azért mindig megpróbálom.” Hajrá, Béla!!!!!

http://wojtek63.webnode.hu/products/a2013-szabo-bela-elotte-/

Máténé Varju Edit

Kétszeres spártai teljesítő (2014, 2015). A mindig mosolygós Editnél is csak ez áll a bemutatkozásnál. Remélem, nem gond, ha a feol.hu-ról bemásoltam ide Nektek néhány sort…

„2003-ban kezdett el futni, majd 2008-tól, ahogy Ő fogalmazott, elindult a lejtőn. 🙂 Sok órás, sok kilométeres, majd több napos versenyeken indult. „Valójában ezek az én versenyeim: elindulni és csak futni, futni, futni… semmi rohanás, semmi kapkodás.” <3

Edit mindkétszer csodás idővel ért célba a spártai megmérettetésen. <3

Forrás: http://feol.hu

Simonyi Balázs
Balázs zsinórban negyedjére tér vissza a Spartathlonra, háromból háromszor futott be a spártai pálmasor végére. Filmeket készít, és amikor ideje engedi ír. Civilben a Nem azé, aki fut-blog szerzője. Két fiából a 12 éves idén félmaratont futott duóban, az egyéves még futóbabakocsival közlekedik. Balázs 10 éve fut, ultrát öt éve. Pályán fut sokat és gyorsan, ultrára nem edz speciálisan, idei leghosszabb edzése 26 km. :O Mindig kísérő nélkül indul, szerinte “magadra maradva az igazi a kihívás”. No meg nem akar senkit szívatni másfél napon át, csak magát. Idén talán családja is elkíséri, de mivel a kompánia “csak vitorlást, biciklit vagy műanyagdömpert tud vezetni, így távolról figyelnek majd, ha egyáltalán. De remélem, inkább a tájat nézik, meg megkóstolják a Nestaniban székelő vendéglős néni friss csülkét.” Aki teheti, kóstolja meg.

“A Spartathlon pont annyiban különbözik a Saridon tablettától, hogy itt van idő a fájdalomra. És van egy egész év a várakozásra.” 😀

„A Spartathlonra való nevezést, ottlétet, vágyakozást, visszatérést sokan próbálják magyarázni, körülírni, megfogalmazni. De ez magyarázhatatlan. Akik már voltak, egy komplex érzésre, benyomásra, felkavaró élményre emlékeznek, ami magnetikus hatással van a futóra, folyton birizgálja. Mi is ez? Egyéni csapatsport. Koncentrált magaddal foglalkozás. A nagy évi közös nevező a bajtársakkal. Vigasz. Cél és eszköz. Színes kavalkád a rajtnál, küzdelmek az úton: a futás ötven árnyalata.

Szinte hazamegyek, annyit voltam ott ilyen-olyan okokból az elmúlt években, elég jól ismerem a pályát, az indulókat. Nem érdekel az időeredmény, a helyezés, a pulzus: alacsony órajelen, sok befelé és kifelé figyeléssel navigálok el a célba. Azért megyek, mert az Athén-Spárta közti araszolgatás mindig egy önfelfedezés, időnként hipnotikus elmeállapot a krízismenedzsment közepette. Nincs vesztenivalóm: csak akkor lenne, ha nem lennék ott.

Szerintem a 200 km körüli versenyek nem versenyek, hanem kalandok. Az ultrafutás nem fizikai teljesítmény, hanem mentális. És az elme kiismerhetetlen, ezért is megmagyarázhatatlan az egész.

Azt viszont biztosan tudom, hogy az utolsó kilométer a legszebb, talán az a legnagyobb vonzerő: türelmetlenül, de mindig nagyon várom…”

https://www.facebook.com/Spartathlon-Magyar-Csapat-550504155050097/?fref=ts

Oldal ajánlása emailben

Kommentek