LasSanyi-tól VasSanyi-ig…
Az elhatározás ez év februárjában született meg, ekkor lettem 40 éves és ez lelkileg eléggé megviselt. Március elején megtörtént a nevezés is és megkezdtem a felkészülést.
A cél egy iron távú triatlon verseny teljesítése volt. Ez a klasszikus táv 3,8 km úszásból, 180 km kerékpározásból és 42 km futásból áll.
Egy barátom nevezett el LasSanyinak, ekkor még a sporthoz semmi közöm nem volt, chatelés közben kellett sokat várnia a válaszaimra, innen kaptam a nevem (Köszi Orsi! 🙂 ). Azóta sokat fejlődtem ezen területen, de a nevet megtartottam, futóversenyeken a rajtszámokra ezt iratom, és a Halmi Futók pólómon is ez a név szerepel. Legalábbis addig, amíg nem teljesítem ezt a célt, azután már a VasSanyi név kerül a pólókra, rajtszámokra 😉.
Hogy miért vágtam bele?
Tavaly Balatonkenesén drukkoltam az Ironmaneknek, főleg Editnek, kedvenc futótársamnak és elkapott a verseny hangulata. Úgy döntöttem, ezt én is akarom, végül a szülinapi depresszió adta meg a végső löketet, egyszerűen kellett csinálnom valami őrültséget :-)!
Sokat gondolkodtam azon, hogy melyik verseny legyen. Balatonkenesén idén nyár elején volt a verseny, úgy gondoltam, hogy nem fogok tudni addig felkészülni, Nagyatádon ugyanakkor rendezték meg az Extrememant, amikor a pesti IRONMAN 70.3-t, ott pedig fontos drukkolnivalóm volt 😉. Balatonfüredet ekkor még elvetettem, kicsit megijedtem a bringapálya szintkülönbségétől. Szeretem én az emelkedőket, miskolci vagyok, a Bükkben nőttem fel, de első teljes távú verseny kapcsán ekkor még nem mertem erre gondolni.
Maradt a velencei verseny, Kropkó Péter, 51-szeres Ironman szervezte volna, ide is neveztem be, de ez a verseny végül elmaradt. Ennek a részleteibe inkább nem mennék bele, szeretném elfelejteni a dolgot…
Ott álltam augusztus elején, viszonylag felkészülten, verseny nélkül… Volt olyan verzió, hogy elengedem, nem leszek vasember… ha nincs Edit (aki szinte sírt a telefonba, amikor azt mondtam, hogy feladom),azt hiszem, el is engedem.
Végül augusztus elején beneveztem a balatonfüredi Balatonman versenyre.
Hogy honnan vettem a bátorságot, hogy belevágjak?
Egyrészt onnan, hogy Edit azt mondta, meg tudom csinálni 😀, másrészt:
– az utóbbi 10-12 évben 70-80 ezer kilométert tettem a drótszamárba, elég sokat hegyen is,
– közel 4év alatt kb. 8000 kilométert futottam, benne több mint 100 darab 21+ os futás volt, 4 darab maraton,
-az úszás volt a leggyengébb láncszem, de mivel gyakorlatilag nulla úszó múlttal le tudok úszni 5 kilométert is, úgy gondoltam, hogy nem lesz gond.
Ironman-ek listázva 🙂
A felkészülésben semmi profizmus, semmi tudatosság nem volt, az volt a célom, hogy a nyár végére minél több kilométer legyen a lábaimban. Ez többé-kevésbé sikerült is. Mivel szerencsére/sajnos ezen a nyáron többet kellett dolgoznom, időhiány miatt rengeteg edzés kimaradt. Az úszásra fordítottam a legkevesebb időt, néha kipróbáltam, hogy le tudom-e úszni a távot, ez volt a felkészülés. Konditerembe jártam inkább, ennek köszönhetően komoly úszóedzések nélkül is sokat fejlődtem.
Több mint 7000 kilométert tekertem idén, és közel 1400 kilométert futottam, így érkeztem el a verseny napjáig…
Elérkezett a verseny reggele. Előző nap érkeztünk Balatonfüredre Edittel, Viktorral és Dénessel. Edit is iron távon indult, Dénes középtávon, Viktor pedig kísért minket, frissített, drukkolt (aki idén Kenesén szintén Ironman lett).
Úgy volt, hogy kapok kölcsön egy neoprén ruhát, de volt egy kis kavarodás, amiben én is hibás vagyok, ezért a verseny előtti estén vennem kellett egy neoprén ruhát. Még az éjjel megérkezett a kölcsön neoprén is (Köszi Szabi! 🙂 ), de végül a sajátban úsztam, mert az illett rám jobban.
3800 méter úszás
Reggel 8-kor indítottunk úszással, 4x 950 métert kellett leúsznunk, az első pár száz méteren még szoknom kellett a ruhát, nagyon kellett figyelni a pályát (egy hajónak így is nekimentem 
), de utána már nagyon élvezetes volt az úszás, bár néha eltévesztettem az irányt, és korrigálni kellett. Minden körben egyszerre fordultunk Edittel, a 3. körtől egy testhosszal előttem úszott, a jobb oldalamon, és mivel egyrészt tapasztaltabb a nyíltvízi úszásban, másrészt felváltva úszik mellben és gyorsban, jobban tudja követni az útvonalat, nekem pedig csak őt kellett követnem 😀. Néha váltottunk is egy-két szót. Úszás közben!!! Erre igazán nem számítottam. 😀
Végül egyszerre is jöttünk ki a vízből.
180 km bringa
Következett a bringázás. Magyarországi viszonylatban a legnehezebb bringapálya a füredi. Kb. 2000 méter szintkülönbség van benne, és úszás után, ahol némi oxigénhiány azért kialakul, rögtön egy nagyon nehéz emelkedővel kezdődik. 4 kört kellett menni a kijelölt útvonalon, a második körre tudtam átállni igazán a bringázásra, ekkor már a bringapálya legendás emelkedőjét, a Gella megmászását is élveztem. A kör második felénél az első váltóm elromlott, nem tudtam nagy tárcsára felrakni a láncot, így a lejtőkön nem tudtam tekerni, csak gurultam. Nem pánikoltam igazán, tudtam hogy tartalékolnom kell energiát, elég ha felfelé tekerek 🙂. A 3. körben találkoztam a szerviz autóval, 1 perc alatt beállították a váltóm. Jól is működött a Gella 4. megmászásáig, de ekkor a hátsó váltó makacsolta meg magát, és nem tudtam teljesen visszaváltani, így ez az emelkedő rengeteget kivett belőlem.
Így kezdtem neki az utolsó versenyszámnak, a maratoni táv lefutásának. Edzések alatt bevált kajákat ettem, amit Viktor adott fel nekem körönként (örök hála! 🙂 ), valami mégis meghajtott, úgyhogy futás előtt még a Toi-toi-t is meg kellett látogatnom, aztán a futás alatt még vagy 6x. 😀
Számítottam rá, hogy nagyon nehéz lesz a futás és az is volt, mivel nem nagyon maradt meg bennem semmi, az erőm is egyre fogyott, és a futókör is baromi unalmas volt. Egy autók elől csak félig elzárt (az út túloldalán 8-9 óráig komoly autós forgalom is volt) úton kellett futni, a 71-es főúttól pár méterre. 2,6 km volt egy kör, vagyis egy 1,3 km-es útszakaszon kellett le-fel futni, 16x vagyis 32 visszafordítóval. Bár fáradt voltam ekkor már nagyon, mégis fejben volt nagyon nehéz a futás. Nagyon untam már, a frissítőpontokon is csak azért álltam meg, hogy szóljak valakihez, hogy történjen valami. Ha láttam, egy Iron távú futót sétálni, megálltam vele én is, hogy biztassuk egymást. Célidő tervem nem volt, azt tudtam, hogy szintidőn belül be fogok érni, így nem zavart igazán, hogy lassan haladok. Jó volt néha Edittel is szembe futni, biztatni a másikat, néha meg is öleltük egymást, majd haladtunk tovább 🙂.
42km futás után a célban
A célban Viktor és Dénes várt. Viktor egy Edit által készíttetett VasSanyi feliratú teli söröskorsóval várt, Dénes pedig videóra vette a célba érkezésem.
Utánam picivel célba ért Edit is, aki immáron kétszeres Ironman, és akire nagyon büszke vagyok!
Hogy mi jön ezután? Pénteken még azt gondoltam, hogy ez lesz az egyetlen triatlon versenyem, most azt gondolom, hogy jövőre irány Kenese! 🙂
Kommentek