3 nap, 106 kilométer. Egy 42 éves Édesanya és a 20 éves Diótörő balettegyesület.
Pécs-Siófok 3 nap, 106km
Az 5 gyermekes siófoki Anyuka, Tündi decemberben írt nekünk először: kérte, lássuk el hasznos tanácsokkal és drukkoljunk neki felkészülése során, ugyanis nagy fába vágta fejszéjét. Alig fél év múlva, április 24-én Pécsről Siófokra fut 3 nap alatt. 106 kilométerrel szeretne tisztelegni a Diótörő nevű balettegyesület vezetője Stier-Bazsó Gabriella, nívó díjas balettmester előtt, aki 20 éve heti kétszer utazik Pécsről Siófokra az 5-20 éves gyerekek balettórái miatt. Tündi 2 gyermeke is tagja a 20 éves Diótörőnek.
Tündi kapott hideget és meleget is terve kapcsán és felkészülése alatt. Amatőr futóként napi 10kilométereket tett meg kedd kivételével, vasárnap 20-30 kilométeres hosszúfutásokkal. Ez rengeteg. Bosznay Diána és Csontos Imre (mindketten kitűnő, ismert hosszútávfutók) látták el szakmai tanácsokkal és tartották benne a lelket, mert bizony voltak kérdőjelek. Tündiben és a környezetében is.
Diótörő
Pénteken indult és vasárnap futott be Siófokra. Minden nap majd’ egy maratonnyit futott a balettegyesületért a családanya. “Zarándoklatával” egyrészt az egyesület és a tánc közösségépítő, testet-lelket-szellemet fejlesztő fontosságára szeretné felhívni a figyelmet, másrészt így tiszteleg a gyermekek miatt 20 éve rendszeresen ingázó balettmester, Gabriella előtt. A Diótörő 20 éve formálja a siófoki közösséget, áldozatos munkájuknak hála generációk nőhettek fel a táncórák szeretetteljes légkörében. Tündi egy a sok hálás Édesanya közül, aki ezúton is köszöni a rengeteg törődést és figyelmet, amit az évek során gyermekei kaptak…
Sokat gondoltam Tündire múlt hétvégén. Minden este izgatottan néztem az oldalát, merre jár, mit érez, hol tart épp. A vasárnap kritikus volt, elmondani nem tudom, hogy újjongott a lelkem, mikor azt olvashattam a nagy közösségi profilján: “cheked in at… near Siófok” . 🙂 Megcsinálta!!! Egy 42 éves Anyuka, rengeteg kétellyel és egy kicsit sem profi sportmúlttal. Annál több lelkesedéssel és szeretettel, valószínűleg ez volt az üzemanyag, ami végigvitte Őt az Útján.
Tündi kérésemre írt nekünk az Ő Zarándoklatáról… 3 nap, 106 kilométer. A Diótörő és egy 5 gyermekes családanya. Olvassátok kérlek szeretettel Tündi írását…
*****************************************
Tündi és gyermekei
Most, hogy elmúlt egy hét, azt hiszem, rá tudom szánni magam, hogy leírjam a történetemet.
Az első és legfontosabb, hogy bármit is teszünk életünk során, egy dolgot nem szabad elfelejtenünk, a család mindenek felett áll! Véghez vihetsz bármekkora tettet, vezérelhet bármilyen nemes cél, Ők lesznek ott a célban, álarc nélkül, érted!
Futásomnak azt a címet adnám, hogy az én El Camino-m, mert így egy hét távlatából egyre jobban érzem, hogy testileg-lelkileg megtisztultam. Visszataláltam oda, ahol a helyem van. Az érdek nélküli, igaz szeretethez…
1. nap
2015. április 24. péntek, Pécs
Reggel kezdtünk egy tévériporttal, jobban izgultam, mint a 106 kilométer miatt. 😉 (Ügyes voltál, Tündi, megnéztünk a hírekben – szerk. 🙂 )
Egy dolgot tudtam: ebből a 106 km-ből kell, hogy legyen egy teljes maraton, de az nem az első nap lesz. Ennek ellenére mivel Pécs és a Mecsek nagyon nem könnyű terep, ezért az első nap volt a „Nehéz” nap, így neveztem el.
Elég sok volt még ekkor a lendület, úgyhogy a tervezett 28 helyett első nap 32 kilométer lett a vége. Ez majdnem több is lett, mert valamiért az utolsó pár kilométernél úgy éreztem megy ez tovább is! De le kellett állni, segítőim óva intettek attól, hogy túlerőltetés legyen a vége. Vissza Pécsre és egy forró fürdő és egy kis pihenés után irány a belváros. A Nagyfiam oda érkezett, mert cserkész hétvégéjük volt Pécsen. Meglepetésként Apa és a két kislányom is megjelent és megkaptam az öleléseimet a következő naphoz. Jó volt látni Őket, ahogy izgulnak és drukkolnak. A két kicsi nem nagyon tudta megítélni, mi az, amit csinálok, csak azt látták, hogy akik kicsit is közel vannak hozzám, aggódnak értem. Aztán egy gyors vacsi és alvás. Nem túl sok jutott belőle sajnos, valószínűleg az izgalom miatt. 😉
2.nap
Az én El Caminom
Kocsival vissza a Vásárosdombói táblához és elindultam 42 évesen életem első maratoni távjára. A nap végig nagyon sütött, a fele távnál már ehetőre sültem! Az utolsó 10 kilométernél már nem tudtam leguggolni, mert a combom nem működött. Egy palackra támaszkodva akartam felállni és térdre estem. Bevallom őszintén, akkor ott sírtam. Aztán arra gondoltam, annyi van vissza, mint amit otthon naponta megteszek, gyerünk! Képzeletben ott futottam az otthoni terepen, a fehérvári utcákon, darálva a kilométereket. Aztán jött egy sms: „egész nap itt futsz a fejemben, veled vagyok” és ez megint adott egy kis erőt. Az a rengeteg ember, aki velem volt, most arcot kapott és húzott. Ők húztak, mert magamat már nem tudtam. Majd 6 óra 37 perc elteltével a mutató átugrotta a 42 kilométert, megcsináltam! Az első maratoni táv egyben!
Zuhany otthon, majd masszázs… lett volna, ha a pecsenye piros lábamat lehetett volna masszírozni. Így csak egy kis lazítás fért bele, majd egy kiadós vacsi és alvás. Az alvás része valahogy most jobban sikerült, valószínűleg kicsit fáradt voltam! 😉
3. nap
Siófok
A harmadik napnak úgy álltam neki, hogy vízhólyag volt a talpamon és az összes lábizmom fájt. Az első 4 kilométer után kiderült, nem szabad leülnöm, mert akkor nem tudok felállni. Mivel a lábam frissen volt leégve, ezért hosszú nadrágban futottam végig a következő 34 kilométert. A fülhallgatóm is felmondta a szolgálatot, minden a végéhez közeledett már. Nehéz volt, nagyon nehéz! 10 kilométerre a cél előtt elkövettem azt a hibát, hogy leültem egy padra. Azt hittem feladom és ez most nem vicc. A lábam már nem hajlott, a vádlim egy tömb volt. És akkor megcsörrent a telefonom, a három nap alatt először. A testvérem hívott, hogy ” itt vagyunk a siófoki parkolóban, ahol megbeszéltük a találkozót. Pár perc és megölelhetlek!”
Az utolsó kilométerek
Ekkor felálltam, nem tudom hogyan, a lábaim már nem az enyémek voltak! Csak raktam egymás elé őket, csoszogva, botladozva, de legyűrtem 8 kilométert! A parkolóban pedig ott volt a családom, mindenki, aki számít. Nem tudtam megszólalni, csak sírtam. Sírtam a testvérem vállán, a férjem vállán és a gyerekeim vállán! Innentől kezdve 2 kilométer volt vissza, hogy a ceremónia helyszínére érkezzem.
Mivel két órával előbb értem ide, így a testvérem másfél órán keresztül masszírozta a lábaimat, hogy kibírjam odáig. Megérkezett két futótárs, akik vállalták, hogy jönnek velem az utolsó szakaszon. Én egyedül szeretek futni, de akkor a két srác nagyon kellett. Köszönöm nekik a segítséget.
A Diótörő 20 éves jubilemi ünnepségsorozatának kezdete: Tündi befutója
16.00-kor beérkeztem Siófok Fő terére! Három nappal, 106 kilométerrel a hátam mögött és egy új lélekkel, új élettel előttem! Nem tudom, hogy vállalkoznék-e erre még egyszer, ezekkel a tapasztalatokkal a birtokomban, de azt hiszem, ezt az utat nekem végig kellett járnom, hogy lássak tisztán, hogy ott tudjam értékelni a dolgokat, ahol azoknak a helye van. Megcsináltam, 42 évesen, öt gyerekes anyaként, feleségként, csodálatos szülők gyermekeként és testvérként! Hogy a magam dicsőségéért-e, ezt majd eldönti mindenki. Lefutottam a Pécs-Siófok távot azoknak, akik megérdemlik, akik velem voltak minden pillanatban, akik aggódtak, akik drukkoltak, akik nem tudtak aludni miattam, akik vártak, akik szeretnek, úgy ahogy vagyok…
****************************************************
Szívből gratulálunk, Tündi! A nemes célhoz, a végigdolgozott téli napokhoz és a 3 naphoz, amit biztosan sokáig emlegettek majd még a családoddal. Büszke lehet Rád a Férjed és mind az 5 Gyönyörűség. 😉 Az Egyesület szintén büszke lehet arra, hogy olyan tagjai, támogatói vannak, mint Te. Egy ilyen fantasztikus teljesítmény egész biztosan további lendületet ad nekik is önzetlen munkájukhoz…
Megtisztelő, hogy megosztottad velünk a Te…”Caminod”! KÖSZÖNJÜK szépen!
Kommentek