Harcsa Barna – Az Ironman, akinek mindig tökéletes az időjárás

Harcsa Barna valódi neve B. Szabolcs, remélem, nem nagy gond, ha felfedem ezt a Titkot. Kétségtelen, hogy szeret horgászni a srác. 😉 Mint ahogy az is, hogy rendesen elkapta a gépszíj és bár 117 kilósan kezdett bele a kalandba, számára nincs lehetetlen és rossz idő… fut, amikor csak teheti.

Az időjárás… az mindig pörfikt.

” Perfect weather for running”...  kvázi minden nap felugrik tőle egy ilyen fejlécű poszt, a kép tetején az aktuális hőmérséklet (ez lehet bármi: mínuszok vagy kánikula, napsütés vagy eső, mindegy is 😀 )  és egy futás közben elcsípett totál érzelmek nélküli, néha talán haloványan elmosolyodó… szelfi.  😀

Nagyon bírom a humorát a 117 kilóról 94 kilóra karcsúsodott IronMan-nek, mert bizony-bizony… Harcsa B. Szabi az utóbbi években 2 kilométertől ilyen-olyan kitérőkkel, egy nagyon komoly sérülés mellett, alternatív gyógyászattal és futóstílus-váltással, de eljutott Sárvárra, Nagyatádra… ultrafutó lett belőle és boldog Vasember, nagy álmokkal, szép tervekkel.

Iszonyatosan bíííírom és csodálom Őt, akinek mindig tökéletes az időjárás futáshoz… 😉 Azt hiszem, sokan tanulhatunk tőle: kitartásról, megfelelő hozzállásról. Én a humorát is irigylem. 😉 Emblematikus jelensége Szabolcs a mi kis futótársadalmunknak, biztos sokan ismeritek is, de talán nem tudjátok mindannyian, milyen történet áll mögötte…

Olvassátok hát szeretettel…

*****************************************************************

Perfect weather for running…
Futanyu vetette fel,  nem írnám-e meg a történetemet motíváció végett… Párszor már leírtam így-úgy… de megpróbálom…

Korai Harcsa Barna

Épp negyven múltam, 117 kilósan egyszer kétezer métert kellett futni,  harmadik lettem. Ennek annyi a szépséghibája, hogy háromból. Aston Martin lett a második, Vkonyi az első… Emlékezetem szerint 11-12 perc között voltunk és sokáig feküdtünk a földön utána. 😀
De nem ez volt az indíttatás, csak az előzmény. 2009 tavaszán a főváros szélére, a Farkaserdő mellé költöztünk, az ajtónktól 50 méterre már szaladgálhattam. Két kilométerekkel kezdtem ( a kétszer 970 méter pont annyi 😉 ) hat percen belüli tempókkal… Hamar rátaláltam az Edzésonline oldalra, ahol a sok hajnali futásomra profik írtak bíztató szavakat. Aztán egy hónap alatt szét is ment a lábam… Ekkor derült ki, hogy számít a cipő (… és még mi minden, amit akkor még nem tudtam),  Gál Tibor futóboltos támogatott cipőügyben (ahogy azóta is).

Perfect Weather

Szóval reggelenként szaladgáltam két kilométereket, majd négyet, majd hatot, aztán tizet!!!
Fejben villámgyorsan szaporodtak a kilométerek, de fokozatosan szoktattam magam a távhoz. Szeptemberben lefutottam az első félmaratonomat… ott azért megnedvesedik az ember szeme… És ilyenkor mi a következő a kezdő futó fejében?? Hát fussunk maratont!! Azt hiszem, Debrecenben 2010 tavaszán ez meg is történt. Aztán a Spar-on a második… itt azért már láttam, hogy nem vagyok gyors, de lassú és talán kitartó…

 
Péter Attila mondta, hogy ha valaki továbbmegy a maraton után, két irányt választhat, vagy fut tovább és ultrafutó lesz, vagy továbbtanul és Ironman… Hát én ezt sem tudtam eldönteni…

 
Most nézegetem a falon az érmeket, hogy, hogy is volt?? Kicsit később, 2012-ben Pestre költözött az ország-világ egyik legjobb ultrafutója, Vajda Anita … Az Ő istápolása mellett kezdtem futkosni… januárban -10 fokban 5 óra 5 perc alatt futottunk 50 kilit… Ezt biztató jelként vettem, és elindultam Sárváron, ahol a komoly felkészülés után elbohóckodtam a 12 órát és – 105 kilósan – 91 km-t futottam…

 
Ezután az Ironman volt a következő célverseny, amit erősen, nagyon jó formában vártam.
Ja, ehhez tovább kellett tanulni természetesen, megpróbáltam” úszni tanulni”, amiben Sőr Mariann vére-verejtéke is benne volt… hát nem leszek úszó, de a 3800 méter biztonságosan, takarékosan lemegy. Kellett ehhez bringa is, amiben Pityuka barátom, aki legalább ezermester, de inkább több és a Balogh Kerékpárszerviz segített.

 
Na, ilyen szép és biztató előjelek után, 2012 július 20-án, egy héttel az IronMan előtt megemeltem magam, meghúzódott a derekam, de az előírt edzést megcsináltam, így futottam 20 kilit… Másnap már nem bírtam felkelni, az egész napos programom az volt, hogy feküdtem a földön, ordítottam a fájdalomtól és sírtam bánatomban, pedig akkor még nem is tudtam…
… hogy kiszakadt a gerincsérvem és a futás miatt az isiász ideg jó része tönkrement, amitől lebénult a jobb lábam, térdtől lefelé… Bár úszni és bringázni még tudtam volna, járni nemigen…
A Honvéd kórházban szépen ki is írtak műtétre, az orvos kiröhögött, amikor mondtam neki, hogy én hosszútávfutó vagyok… csak volt… A statisztika szerint 30% esélyem van a gyógyulásra… én ezt keveselltem kicsit…

Maradt az alternatív gyógyászat… Dr. Lángffy György professzor úr a nyaralójában fogadott, másfél óra fájdalommentes kezelés után közölte, hogy a gerincem, egyéb csontjaimat visszarakta a helyére, most már csak egy hosszú gyógyulási folyamat következik… most is beleborzongok…
Úszás, bringa, gyógytorna, fizikoterápia, konditerem… mindent megtettem, hogy újra futhassak…

A lebénult jobb vádlival pontosan nulla lábujjhegyre állást tudtam csinálni, így kezdtem el 2012 telén futni, egy-két kilométereket, de a vádli rugalmassága nélkül elég hamar szétment a térdem… Azt hiszem ebben az időben került a kezembe a „Futni születtünk” könyv, ami alapján az akkor alakult Freerun csapatban futóstílust váltottam…
2013 júliusában úgy indultam el az Ironmanen, hogy nem futottam 20 kilométernél hosszabbat… ezt ott meg is éreztem, keserves maraton lett a végén, de azért  a nagyatádi parkban az utolsó körön megpárásodott a szemem…

Az idén újra elkezdtem készülni Sárvárra, szép edzésmunka után családi okok miatt örültem, ha végig tudom sétálni…kicsit megborultam lelkileg… testileg…  Aztán az idei Ironman már jobban sikerült, több mint egy órát javítottam, bár az utolsó négy hét edzésből két hetet beteg voltam…De itt már velem volt Vajda Ica…
Így ezen az Ironmanen a parkban már nem volt sírás, nagyon boldogan futottam a célba.

A Vasember

Mivel a felkészüléseim jobb eredményeket követeltek, így ki kellett találni erre az évre valamit…
Novemberben hat óra alatt hatvan kilométert kéne futni… hát ezen vagyok… vagyunk…
Most 94 kg vagyok, rozoga derékkal és jobb lábbal, nagy terv a Balaton körbefutása… majd… egyszer…

*************************************************************************

Hajrá Szabi! Vigyázz magadra, drukkolunk Neked nagyon!!!