Óbudai Futófesztivál, hosszúfutás és bringa a Velencei tónál

Itt a hét Vége. Elkezdek számolgatni…. 🙂

Őszintén szólva….khm-khm…túl sok kilométerrel elszámolni nem tudok, utoljára Franciaországban futottam kedden, aztán csütörtökön egy izmozós futósuli és már itt is volt a nyakamon a 7vége, ami szurkolással és számomra biciklizéssel telt. 🙂

Szombaton úgy döntöttünk, családilag kinézünk az Óbudai Futófesztiválra. Tudtam, hogy sokan kint lesztek, szerettem volna drukkolni. Terveztem én is a 7kilométeres távot (még mindig lihegem a Vivicittát, most jódarabig félmaratonról halllllani sem akarok! 🙂 ), de sajnos nem regisztráltam korábban, helyszíni nevezésre pedig nem volt lehetőség. Ennek ellenére mindenképppp ki akartam menni, szurkolni Mesinek, Editnek, viszonozni LasSanyinak a két héttel ezelőtti kedves szurkolást. Drukkolni Katának a márnemistudomhányadikhoz és Nesónak az ez első hivatalos félmaratoni versenyéhez.

Sajnos a reggeli futamokat lekéstük, nem tudtuk összeszedni magunkat, későn kelt az egész család. 1/2 1 körül értünk ki, akkor már javában zajlott a félmaraton.

Tekintve, hogy 6, azaz hat 3,5 kilométeres kört kellett futniuk a versenyzőknek, többször volt alkalmunk éljenezni nekik/Nektek. Ez ilyen szempontból fantörpikus volt. A kislányokkal és Apával a befutó előtt kb. 100 méterrel álltunk, fent a töltésen, épp az emelkedő tetején, így könnyen kiszúrtuk mindig a közeledő ismerőst.

A kislányok eleinte nem voltak túl lelkesek, szitált az eső is, cukrászdába akartak menni, de a végére, épp az utolsó körre felvették a  fonalat és nagyon cukin szurkoltak Ők is Nektek, olyan jó volt ezt látni. Még a Nap is kisütött :).

Jó volt kint lenni, jó volt a pálya szélén állni kicsit és látni, mindannyian mennyire ügyesek vagytok.
A sok kedves ismerős arcon túl még naggggyon régi, teljesen elveszettnek hitt ismerőst is felfedeztem a futók között. Lenke fél éve fut és 1:58-al ért célba. Hát, nem semmi…. :)Ezúton gratulálok Nektek még egyszer a szombati futihoz, nagyon jók voltatok! 🙂

Vasárnapra, mára a program tókerülés volt.
Hét közepén hívta az Uramat Attila, kedves barátunk, aki jelenleg a koppenhágai maratonra készül. Érdeklődött, nincs-e kedve Krisznek hosszút futni Vele. Velencei tó. 28km. Családi program lenne, a Fiúk futnak, mi biciklizünk. A nők és a gyerekek. 🙂 Össze lehetne kötni a kellemeset a hasznossal, mert ilyettén a hosszúfutás során nem kell nélkülözni a családot, ugyanakkor a kilométerek mégis belekerülnek a cipőbe.

 Remek gondolat: egyrészt nem bizti, hogy annyira örül a háziNéni, ha hétvégén 2,5-3 órára eltűnik a családfő. 🙂 Másrészt így mi is mozgunk picit, levegőn vagyunk. Jó kis program a gyerekeknek, akik amúgy nagyon kedvelik egymást, örülnek, ha találkozhatnak.

10.30-kor tehát találka Velencén, majd elindultunk.
Velencétől Agárd, Gárdony irányába tekertünk – nem a megszokott “tókerülő irány”. A fiúk belőttek egy 5:10-es tempót, amit végig tartottak,emelkedőn, lejtőn, mindvégig egyenletesen. Nagyon ügyesek voltak. Ez a tempó nekünk is szuper volt, kényelmesen, Edinával jókat beszélgetve telt az idő. Gyakorlatilag mindenki “lecsengetett” minket az útról, de ez így volt tökéletes. 😉

A két Mini mögöttünk utazott, a “Nagyok” pedig szépen elröhögcsélve tekertek mellettünk. A táj csodaszép volt, a bicikliút nagggyon jóóóó. Sütött a Nap, lengedezett némi szelllőőőő, tök szupi volt. 🙂 Ezt bármikor, újra. 🙂 És képzeljétek, ma is sikerült találkozni egy FutAnyuval, méghozzá egy nagyon-nagyon jól futó Anyuval. 😉 Ő is bringán ült, előtte és mögötte is 😉 a család. Épp a sukorói meredeken, hol máshol….toltam felfelé a bicót! 😀 Dóri, nagyon örülök, hogy láttalak!!!! 🙂

 

 

Ez volt a mi hétvégénk. A pálya szélén, majd biciklin-futva. Végignéztem egy 21kilométeres versenyt és egy 28kilométeres tókerülést…az már 49km!!! És annyira el sem fáradtam! 😉

Remélem (tudom), hogy a Ti hétvégétek is hasonlóan mozgalmasan telt! 😉 Meséltek?

Szép estét, mago