TENGERJÁRÁS… avagy milyen is víz felett futni? 🙂
Ígértem sokatoknak beszámolót az elmúlt heti kalandozásról, hát belekezdek…
Kicsi családdal az őszi szünetben elutaztunk egy naaaagy tengerjáró hajóval a mediterrán térségbe. Idáig a legtelibb pénztárcások kiváltságának gondoltuk a dolgot, de márciusban lecsaptunk egy iszonyú jó akciót, sok időnk gondolkodni sem volt rajta, befizettük, eldöntöttük, hogy kipróbáljuk a dolgot.
Szombat reggel autóba szálltunk, elindultunk Olaszország felé. A hajó Genovából indult, hétfő délután. Előtte 2éjszakát egy Sestri Levante nevű pici városban töltöttünk, ahol korábban már jártunk és nagyon megtetszett nekünk. Itt picit még csavarogtunk, futogattunk is, de nagy izgalommal vártuk már a hétfőt , hogy felléphessünk egy ilyen monstrum fedélzetére, hogy megtapasztalhassuk, mennyire is csillog valójában egy ilyen hajó és hogy milyen érzés egy-egy várost a tenger felől megközelíteni.
Már az autópályáról kiszúrtuk a kikötőben dekkoló hatalmas hajót. Az elmúlt években, idén is több ilyet láttunk már horgonyozni (Kotorban, Dubrovnikban, Vallettában) . Mindig rácsodálkoztunk, mekkora is egy ilyen „álomhajó”, vajon kik utazhatnak rajta, mit tud nyújtani? De jó Nekik, mi is, mi is!!!! Hétfőn koradélután aztán beteljesülhetett ez az álom is… felcuccoltunk az MSC Sinfonia fedélzetére.
Az útvonal Genova-St-Tropez-Mallorca-Menorca-Szardínia-Salerno-Genova volt. Nem ecsetelem agyon, meleg, pálmafás, szépséges, változatos. Városnézős, bámészkodós minden egyes kikötés. A hajó maga hatalmas, csillogó, szórakoztató, kényelmes. Bárok, medencék, éttermek, gyerekeknek klub, kaszinó, színház és disco. Spa, szépészet, konditerem, a tetőn, legfelül egy nyitott kosárpálya. Egy komplett úszó város és „jóltartás”. Nem volt rossz, na.
Kicsit az esti kiöltözős-puccolós résztől tartottam, de azt is megoldottuk, túléltük a Gálavacsorát és a kapitányi estét is nyakkendő és koktélruha nélkül. Elég volt csak csininek lenni, bár aki ismer, tudja, hogy nekem a szakadt farmerek után néha „csak csininek” lenni is olykor kínlódás. De hát ezért vittük a csajokat, imádták a pörgős-forgós szoknyát, az ezüst hajbavalót. Mivel kis szépségek és aránylag hangosak is, a hajó személyzete pedig iszonyú kedves velük, így mindig rájuk terelődött a figyelem.
Az ültetésre is nagyon figyelt a hajótársaság, egy 3gyermekes magyar családdal kerültünk vacsinál egy asztalhoz. Mondanom sem kell, nagyon megszerettük Őket, a gyerekek is az első közös este után már folyamatosan együtt lógtak. Aztán megismerkedtünk még egy magyar családdal, majd még eggyel és a végén már a 4 család összesen 10 gyerekkel mindig együtt ment mindenfelé kvázi.
És akkor jöjjön a futás része: amivel kezdeném a dolgot, az egy iszonyú értékes dolog. A 4 család.
Mindegyikben futottak a férfiak már maratont. Minimum Maratont. Mert Szabolcsról kiderült, hogy 3x-os Ironman és nem mellesleg 23évesen körbevitorlázta a Földet. 3 gyermekes aktív Apuka. Gábor 40 éves volt majdnem, mikor elkezdett futni, azóta 5 budapesti maraton van a háta mögött és mikor arról kérdeztük, hogy szép fővárosunkon kívül hol futott még, iszonyú szerényen vallott színt arról, hogy indult egy Mont Blanc környéki Ultrán és egy sivatagi 6napos 260kilométeres versenyen is. Ahhha. Egyébként pedig 2 kislány Apukája és baromi sikeres ember. Attila szintén sikeres az élete minden területén, azt hiszem. Gyönyörű feleséggel, gyönyörű gyerekekkel, irigylésreméltó Élettel. Most futotta élete első maratonját, Budapesten pár hete. És ugye a negyedik férfi, az Uram, aki szintén zizeg-mozog állandóan és maximalista az Élet jópár területén. Nem semmi társaság….
Fura volt ez a kapocs. Jó volt látni, hogy ŐK, akiket talán sokan irigyelhetnek vagy éppen utálhatnak, mert sikeresek, ŐK mind FUTNAK. Hogy azok az emberek, akik már „rendben vannak”, akik sikeresen menedzselik az Életüket, a családjukat, mind FUTNAK. Olyan embertípus, akiknek kell a kihívás, a megmérettetés, a cél. És igen….. megint csak koppant a tantusz… maratont futni, egyáltalán FUTNI ezért is tiszteletreméltó dolog. Mert jellem kell hozzá… szívósnak kell lenni, kitartónak, nem nyöszörögni, csinálni. A futás nem feltétlenül társas sport… egyedül kell vívni a csatákat, csakis magaddal, magadért. Nagy valószínűséggel sikeres vagy az Életed legmeghatározóbb területein, ha hosszútávot futsz. Mert hosszútávfutni, egyáltalán futni embert próbáló dolog és kell hozzá egy olyan attitűd, amely szereti a kihívást, a küzdelmet. Amely elviseli a monotonitást, kivárja a későn beérő sikert. Dolgozik a céljáért, ha kell. Maratont futni vagy az életben komoly eredményeket elérni nem lehet csak úgy, semmi nem pottyan az ember ölébe… Kemény meló kell álljon MINDIG, MINDENHOL a teljesítmény mögött. Tiszteletem, nagyrabecsülésem egyre inkább csak nő és nő, ahogy betekintést kapok a futóvilágba az idő előrehaladtával…
És azt ugye mondanom sem kell, hogy az „asszonyok” is futogatnak, Dóra is, Anna is. Anna 17-én futja első félmaratonját a Balatonnál. A Futó Férfi társa idővel akarva-akaratlanul is egy Futó Nő lesz…:) Egy futó Anya…. és ugye majd Futó Gyerekek… valószínűleg sikeres gyerekek.
Nagyon értékes emberek talán barátságát kaptuk meg a Sorstól a múlt héten, remélem, tudjuk tartani majd a kapcsolatot. Jó lenne. Nagyon.
A nagy gondolatok után pedig a vízen futás gyakorlata, tőőőlem: mivel nem töltöttünk sok időt a kikötőkben, én inkább a futópadot választottam kocogásaim helyszínéül, nem mertem megkockáztatni, hogy lekésem a hajót. Még a végén életemben először 5perceseket kellett volna futnom-loholnom, hogy a család ne nélkülem hajókázzon tova. Neeem, nem.
Azt hittem, utálni fogom a futópadot és az egész konditerem-fílinget, de azt kell mondjam, bejött a dolog. Ha nagyon nagy lesz a hideg, a szél és a latyak, most már legalább tudom, hogy elmehetek egy terembe és igenis meg tudom oldani a dolgot majd ott is. Nincs téli álom, nincs kifogás.
A héten csütörtök és vasárnap kivételével a rengeteg kaját némileg ledolgozandó, ezáltal a lelkifurkám kicsit helyrepofozva éljen a fittség felkiáltással 10km/órára állítottam a futópadon a kijelzőt és a maximálisan engedélyezett fél órát lefutva, majd még 5kilométert lebiciklizve csodáltam a kilátást a hatalmas hajó 11. emeletének üvegfalain keresztül. Így végül futottam, tekertem a héten 25-25kilométert, tök klassz vagyok! És Márti, Te boszorkány, valóban csak 20dkg az eltérés, ha ezt lehet annak nevezni, szóval simán lehet jókat enni, sokszor, ha aztán picit odafigyelve kompenzálunk némi futkorászással.
A hajó néha imbolygott, ez izgalmas volt a padon futva, mint ahogy izgalmas volt szó szerint BEFUTNI Palma De Mallorca kikötőjébe is vagy kifutni a szardíniai Olbia kikötőjéből… Futsz és érdekes mód még a stabil padon állva is haladsz, tekersz vagy szaladsz és mivel csak egy üvegfal van előtted, olyan, mintha Te szaladnál a tengeren, mintha Te hajtanád a hajót. Egy helyben mozogsz és mégsem…. hatalmas kék hullámok előtted-alattad, a kikötő pedig egyre közelebb vagy éppen egyre távolabb… érdekes volt, szerettem.
Napi 5km a tenger felett, francia, spanyol és olasz vizeken…
Ma pedig jó lenne tesztelni újra a magyar földet…. mert azért mindenütt jó, de a legjobb itthon futni… 🙂
puszi, mago
