Jó reggelt mindenkinek ,
most értem haza a szokásos kedd reggeli kocogásból.
Úgy indultam neki, hogy áhhhh, csak 5kilométer, azon gyorsulunk, jól odatesszük magunkat Dórival. Ez amúgy is a “könnyű” 3. hét a félmaratonra készítő edzéstervben az előző két keményebb után – majd arra szánjuk, hogy leljebb tornásszuk a perceket.
Na persze… 🙂 A vasárnapi 5:58-as 5kilométer után (végre 6perc alatt!!!!) talán túl lazán álltam oda a távhoz, mindennemű alázat nélkül. Mondhatnám, nagyképűen, de ez azért túlzás lenne… ugye? ;)Megint nem ettem előtte semmit (mert csak 5kili), nem készültem rá fejben (mert ez csak 5kili), nem igazán érdekelt, mert EZ CSAK 5KILOMÉTER… szánom-bánom.
Az első km 5:43-al ment, de már akkor szuszogtam rendesen, a másodiknál már erősen gondolkoztam, hogy nem fogom bírni, a 3.-nál le akartam állni, a 4.-nél úgy voltam, most már tök mindegy, a végén már inkább csak ideges voltam. Magamra. Ilyet még nem éreztem február óta: semmi erő nem volt a lábaimban, mintha rongyból lennének. Nem volt benzin, nem volt üzemanyag, ami hajtson és fejben sem voltam ott. Ez van.
Az átlag amúgy 6:18-as lett és amíg Dórinak dühöngtem (Ő nagyon szépet futott ma is), rá kellett jönnöm, igaza van, pár hete még ez is nagyon jó eredménynek számított nálunk. Ez valóban így is van, inkább csak a futás közbeni érzéseimmel volt bajom – nem esett túl jól. Hiányzott belőlem a tisztelet, ami pedig kijár a csak5kilinek is – hát bumm, kaptam egy pofont. :)))) Szóval most rendet rakok a fejemben és a csütörtöki csak5kilinek úgy indulok neki, mint ahogy az Ultrának szombaton. Alázattal.
Mert hogy megyek. Ultrabalaton -12,8 km. Nem terveztem, lever tőle a víz már most, szétizgulom magam szombatig, még nem futottam ennyit egy huzamban korábban… Tisztelem a távot és azokat is, akik ott lesznek, nálam jóval többet futnak. Picinek érzem magam ehhez. Inkább csak drukkolnék, azt úúúúgy szeretem… De hát lépni kell, fejlődni kell, csinálni kell…. és a mai nap tanulsága számomra, hogy mindezt ALÁZATTAL kell tenni.
” Egy rossz nap az EGOdnak, nagyszerű nap a lelkednek!” Hát, ez ma rám abszolút áll – ma is tanított nekem valamit a futás. Tisztelnünk kell minden egyes leküzdött kilométert…
Szép napot, lányok/fiúk! 🙂
