2013.09.28. – 40. BERLIN MARATHON

Sziasztok lányok és fiúk!Hétvégére picit eltűntem, cserébe beszámolok ma Nektek egy giga futásról: Berlin Marathon.

Péntek délben a csajokat elhoztuk a bölcsiből/suliból, autóba ültünk és elindultunk Berlinbe. Apukánk ugyanis következő (sorban a 6.) maratonját a német fővárosban tervezte lefutni. Kivételesen még készült is rá, azaz kb. 3-4 hete rendszeresen fut, hosszabb távokat, nem csak kikel az ágyból és elindul futni 42000 métert, mint ahogyan azt szokta! 😉

Pénteken késő este értünk ki Berlinbe, majd’10 óra autóút után. Elfoglaltuk a szállást, gyors vacsi, pihenés. Reggel a szállodai Frühstück után elindultunk átvenni Krisztián rajtszámát. Itt ért az első sokkk… Az egykori Tempelhof nevű reptér területén konkrét Oktoberfest: virsli, sör, tészta, ilyen bódé, olyan bódé, napsütés, piknikező emberek, megszámlálhatatlan kiállító. A szebb időket élt reptéren épp a gyerekeknek rendezett futóverseny zajlott, jó hangulat, hőlégballon a főszponzor BMW logójával, propelleres, már kiszuperált repülőgépek kiállítva, millió nemzet fia és lánya, jó kis program már ez is önmagában.Rajtszámok átvétele egy hatalmas hangárban: ekkora kiállítást még nem láttam futócipőkből, a legújabb futócuccokból, csorgott a nyálam rendesen. Hivatalos támogató az Adidas…ááá, csúcsszuper holmikkal, de minden egyéb márka hiper-szuper,csili-vili cuccai…segítsééég…minden futó csaj paradicsoma… De lelövöm a nőt és folytatom…

A bejáratnál találkozót beszéltünk meg ismerős srácokkal. Lacival, Andrissal, Adriánnal és John-al együtt indultunk el a rajtszámokért…. 2 óra sorbanállás. Hihetetlen tömeg, mintha mind a 40000 induló szombatra időzítette volna a startcsomag átvételét. Kora délutánra már végezünk is. Én elfáradtam.
Estig minimális városnézés, aztán vissza pihenni a szállodába, készülni a másnapra. Önző módon be kell valljam, az esti órákban én is beiktattam még egy laza kocogást a városban, szuper volt!

Este aztán átbeszéltünk mindent: térképekkel, metróállomásokkal, frissítésekkel, mikor, hol, mit. Hol leszünk, hol várjuk, hol keressen. Hol megy be a gél, hol a zene, hol jön ki a fényképezőgép és társai… minden alaposan kitervelve, lebeszélve. Olyan….ööööö… krisztiánosan … ééééssss….akkor láttuk kvázi utoljára…

Reggel mire felébredtünk, Ő már a rajtnál topogott. Állítólag hűvös volt 8körül, a csomagleadás nehézkes volt a rengeteg ember és a hatalmas távolságok miatt, némi para az idő rövidsége miatt. Hatalmas tömeg, F zóna (3.45-4óra), Juni.17. Sugárút, háttérben a Brandenburgi kapu, startpisztoly és FUTÁÁÁÁS….40 000!!!! másik futóval. Csak egyéni indulók, itt nincs váltó, maratonka és társai… állítólag tavaly 3,5 óra alatt keltek el a nevezések…durva. Miközben írok, mellettem a Férjem épp a rajtnál készített videót nézi vissza, háááát, elég hidegrázós….

A pálya 14. kilométere a szállodánknál volt, így ott terveztünk először szurkolni . Apukánk mosolygósan érkezett, mi már kocka alakban a hidegtől, a 45. perce tartó szurkolás alatt a kislányok lelkesedése is igencsak megcsappant, de nagyon megörültünk, mikor az ezalkalomra készített sárga felsőben megjelent Krisztián. Chris Hungary….. Fényképező ki (igen, szuper fotókat készített magáról menet közben is! ), gél helyett müzliszelet be (ezt elcsesztem).
És ennyi…. délután ½ 2-kor láttuk legközelebb a pihenő-és találkozási pontnál. Family Reunion táblák alatt… valóban az volt, mi egész nap csak üldöztük Apánkat, de mindenhol lemaradtunk róla…

Ennek nagyon egyszerű okai voltak:

– baromi jól ment Neki, 28km után lehagyta az irmafutó lufijait és a gondosan kiszámolt perc/kilométer szisztémánk így totál dőlt. Egész nap osztottam, szoroztam, de nem sikerült elcsípnünk.
– a berlini U- és S Bahn-rendszer áttekinthetetlen…számomra. És semmiképp sem olyan gyors, mint Krisztián.
– előző este legközelebb apró is kerül a pénztárcába vagy előre megvásárolt napijegyek a tömegközlekedésre. De semmiképp sem szabad fejüket vakargató japán turisták mögé beállni jegyvásárlás szándékával. Sokan vannak és még nálad is bizonytalanabbak.
– Ha a célzónában rossz helyen jössz fel a metróból, a rossz oldalon, az a büntid, hogy 1,5 órát kell gyalogolnod, hogy átjuthass a megfelelő oldalra és találkozhass a családtagoddal.

Szóval amíg Krisz lábra gyúrt, addig én karra (15kilós gyerek+babakocsi+női táska (min.5kilo) emelgetése mozgólépcső híján a berlini metro rendszerben, legalább 20 alkalommal) és amíg Ő a föld felszínén városnézett, addig mi a föld alatt… de a végén találkoztunk és bár sehol nem látott minket, sehol nem tudtuk segíteni jó szóval, támogatással, frissítéssel , egy nagyon mosolygós Krisztián várt minket a Treffpunkt-nál.

Nagyon jól ment Neki, azt mondta, élete legjobb maratonja volt, ha nem is időre, de érzésre. Iszonyatosan élvezte, nem fáradt el. Nem lassult, gyorsult a végére. Nem előzték, előzött. 3 óra 39 perc, fantasztikus finish, 4:08-as utolsó, befutó kilométerrel… Sugárzott és ennek nagyon örültem.

Megvártuk még a srácokat ( szívből gratula, Laci az Elsőhöz, szép volt Andris, jó vagy John és ami durva, Adrián 2 óra 35 perccel 97.!!!!!! lett a 40000-es mezőnyből! ), közös fotó, háttérben a Reistag, aztán lassan véget is ért a berlini kaland…. Krisz már most nézi Dubai-t januárra…

Ami ÚJ volt most Berlinben: millió nemzet millió (na jó, nem, csak több10000) fia és lánya. Rengeteg ember. Rengeteg futó. Ismét rengeteg jó energia.
Nem mellesleg új világcsúcs született: Wilson Kipsang kenyai futó 2 óra 3perc és 23 mp alatt futotta le a maratont, ezzel új csúcsot döntve…. !!! Hihetetlen!

Jó volt, jók voltatok, srácok!!!!

Szép hétfőt, mago