Bea említette a barátnőjét, Dórit, aki szívproblémája ellenére fut, sőt, Beát is Ő ösztönözte, Ő támogatta a kezdetekben. Elcsíptem hát Nektek Dórit, megkértem, írja meg nekünk, Őt mi hajtja, hogyan kezdett el futni, hol tart most.
Az Ő sztorija is megdöbbentő akaraterőről tanuskodik számomra…. nincsenek kifogások: egy születési rendellenesség, túlsúly, operált térd, összecsúszott csigolyák? Ha valóban tenni akarsz magadért, igenis tudsz…. írt nekünk Dóri ezenkívül családról, barátságról…. és természetesen futásról…
Kérlek, olvassátok szeretettel Bánki Dóri történetét.
***********************************************************************************************
“Egyszer volt, ho
l nem volt, volt egyszer egy kislány….. Én.Egyéves koromban derült ki, hogy egy fejlődési rendellenesség következtében gond van a szívemmel. Az akkori irányelvek szerint, remélem azóta már ezek megváltoztak, el voltam tiltva az erősebb mozgástól. Elég nagy butaság volt, mert meg kellett volna keresni azt a mozgásformát, amit szívbetegként is lehet végezni. A mozgáshiány következtében világéletemben súlyproblémákkal küzdöttem. Gyerekként még nem volt vészes, de jött a kamaszkor én meg híztam, híztam, híztam…
Végül 16 évesen megoperáltak, félig, a fő problémát meggyógyították, a billentyűszűkülethez nem nyúltak, mert azt mondták, az nem olyan fokú, amihez érdemes hozzányúlni. Fiatal lányként elegem lett magamból, jöttek a fogyókúrák, de még mindig minimális mozgás mellett. Pár év múlva felnőttként úgy döntöttem, igenis képes vagyok a sportra, ha mértékkel csinálom, nem igaz, hogy nem megy. Jött a aerobic, step aerobic, kardioedzések…. a futás nem nyerte meg a tetszésemet. Nagyon jól éreztem magam a bőrömben, a sport az életem részévé vált.
Aztán jött a családalapítás, egy gyerek, két gyerek, mozgás hanyagolva, kilók pedig csőstől jöttek rám. A szoptatás befejezése után közel 100 kg-mal megráztam magamat, ez így nem mehet tovább. Elővettem a jól bevált fogyókúrás módszereimet, de az első 10 kg mínusz után megállt a fogyás, bármit csináltam, amennyit bírtam tornáztam is, semmi nem mozdult. Orvoshoz mentem, mert arra gondoltam, a hormonjaim hülyültek meg. Nem jártam messze az igazságtól, mert kiderült inzulinrezisztenciám van. Ennek a kezelése 4 pilléren alapul, a pszichés alapok (elfogadni önmagadat, az életed végéig tartó másfajta életmódot), a gyógyszer, a diéta és a MOZGÁS.
Ekkor megint döntöttem. Itt van mellettünk egy kiserdő, szuper utakkal, én futni fogok. Ekkor 2011 őszén voltam 90 kg. Aztán lebeszéltek róla, hogy még ne, mert a túl nagy súllyal bajt csinálok. Elfogadtam, csináltam a diétát és nagyon lassan de fogytam. Készültem a futásra, azt terveztem 85 kg-nál elkezdem. Elmentem cipőt venni magamnak, nem akartam sokat költeni egyelőre, nem tudtam mi lesz belőle. Talán égi jel volt, hogy kiárusítás volt és azért a pénzért, amit rá akartam áldozni, két cipőt is vettem. Várták, hogy teljesítsék kötelességüket… Várhatták, mert leléptem a lépcsőn, a bokám kifordult, a szalagom nem szakadt, de úgy megnyúlt, hogy használhatatlanná vált. Próbáltam én pihentetni, két gyerek mellett, karácsonykor, elég nehezen ment. Sőt egyáltalán nem ment , így aztán a cipők a szekrényben és futás továbbra is várt és várt.
Egészen 2012. március 15-ig, amikor ünnepélyesen elkezdtem. Huhh, ha visszaemlékszem, hogy fél perc futás egy perc sétával kezdtem, és boldog voltam az első 5 percem után és madarat lehetett velem fogatni, amikor legelőször körbefutottam az erdőt 1,3 km-t megállás nélkül, 12 perc alatt.
Akkori futásaimat menetfelszerelésben követtem el, mert bokámon a rögzítő, térdemen is, mert azt még évekkel ezelőtt törtem össze korcsolyázás közben és kétszer operálták már meg, a gerincemen is volt egy öv, mert azt összecsúszott csigolyáimat pedig örököltem Anyukámtól.
Közben az inzulinrezisztenciáról kutakodtam a neten és akkor akadtam rá egy azóta már nem üzemelő oldalra, fórumoztunk, beszélgettünk, találkoztunk is, és a virtuális barátságokból igazi lett.
Én azon az oldalon naplóztam is, így a futásomat, a csetlésemet-botlásomat végigkövette Bea is.
Bevallom, arra már nem emlékszem, hogy mikor és pontosan miért kezdett el futni Bea is, mert most olyan, mintha ez mindig így lett volna.
Tavaly októberben mertem először nyilvánosan futni, a SPAR Futófesztivál legkisebb 3,5 km-es távját. Meghatározó élmény volt. Visszagondolva, talán a 7 km is ment volna már akkor, de biztonsági játékos voltam. Közben beszereztem a megfelelő futócipőmet, amit azóta már le kellett cserélnem, és a jó cipőmnek köszönhetően letettem a segédeszközeimet is. Idén tavasz már nagyot mertem és a 10 km-es Vivicittát futottam.
Ezeket a futásukat A PCOS Alapítvány színeiben követtem el, akikkel szintén az ir miatt kerületem kapcsolatba. Azóta is több versenyen futottam az ő színeikben. Legközelebb egyéves versenyzői létemet megünnepelendő, 13,9 km-et a SPAR maratoni váltóban.
Beát először a Coca-Cola női futógálára csábítottam el. Ott aztán végleg megfertőződött a futással. Sajnáltam nagyon, hogy nem tudtunk a Suhanj éjszakai futására elmenni együtt, mert az is eufórikus élmény volt. De a Nike félmaratonra összehoztunk egy szuper csapatot. Életünk legjobbjait futottuk néhány hete. Jó páros vagyunk, én lassan futok hosszúakat, Bea gyorsan rövidebbeket, így kerek az egész. Bár most éppen azon dolgozunk, hogy én gyorsítsak, Bea kisebb intenzitással fusson hosszabbakat. Tavasszal pedig irány a félmaraton! Álmodtunk egy nagyot is együtt.
Jövőre szeretnénk az UltraBalatonra nevezni, úgy tűnik, a csapat össze is állt.
És, hogy a futásban mennyire sokat jelent a barát… Múlt héten egy terepfutóversenyre neveztem, 14 km-re. Szakadt az eső, sár volt mindenhol. Gondolkodtam menjek-e. Megígértem a gyerekeknek, hogy ők is versenyezhetnek. Hiába esett az eső, hajthatatlanok voltak, menni kellett. Kriszti barátnőm is úgy döntött esik, nem esik ő is jön, és lefutja élete első 7 km-ét egyben. És megcsinálta! Jön ő is a SPAR váltba velünk! Brutálfutásra hajazva, de együtt lefutottuk, nagyon jó hangulatban, a második kör 7 km-ről lemondva.
Hogy a család mit szól hozzá? Gyerekek jönnek velem, átadtam nekik a sport, a mozgás szeretetét. Páromat próbáltam magammal hívni, hogy érezze a hangulatot, hogy lássa, itt jó emberek, barátok vannak, de ő kerek-perec kijelentette, hogy nem fog futni. De legalább elviseli, és vigyáz a gyerekekre, ha kell. Anyukám abszolút támogat, öcsém pedig…..a múlt héten felhívott, hogy kezdjek el vele is futni. A múlt héten a terepverseny után el is kezdtük.
Azt hiszem határozottan kijelenthetem, hogy a futás az ismert előnyökön túl, fantasztikus hatással van az ember társas viszonyaira. Nagyon sok barátot szereztem általa. ”
Köszönjük, Dóri!
— with Dóra Bánki.
Kommentek