A szombati futásom közben jutott eszembe Anikó és Levente, akikkel utoljára a MikuLáss futáson találkoztam, úgy húztak el mellettem, egymás mellett futva, mint a….huzat. Jó volt nézni a távolodó hátukat….
Anikóval egy általánosba jártunk, volt közös pasink is (persze nem egy időben ), de százezer éve nem találkoztunk, nem hallottunk már egymásról. Aztán tavaly jött a FutAnyu és újra kapcsolatba kerültünk – először csak virtuálisan, majd indultunk együtt versenyeken is, legnagyobb büszkeségemre Ő is egy futanyus váltó tagja volt a szeptemberi félmaratonon. Akkor a párja még nem futott…
Mindannyian tudjuk, mennyire FONTOS, hogy ebben a szenvedélyben-szerelemben meglegyen a támogatás a Másik Felünktől. Nélkülük, főleg gyerekek mellett, sajnos nagyon nehéz összehozni a heti 3-4-5 futást.
Hááát, Anikó nagyon szerencsés lány… hogy miért? Olvassátok csak a történetét….. puszi
***********************
Sziasztok, Anikó vagyok!
Jó pár hónapja a FutAnyu boldog tagjának mondhatom magamat.
Futásom iránti szeretetem immáron lassan 20 évvel ezelőtt kezdődött. Kisebb-nagyobb megszakításokkal -az úszás mellett-mindig ezt a mozgás formát éreztem magaménak. Sajnos volt még egy nagyon káros szenvedélyem: a dohányzás. Ez mindig visszahúzott engem. Valahogy ezzel a felesleges tevékenységgel a sport és a futás teljesen háttérbe szorult.
5 évvel ezelőtt megszületett az első kislányom, majd 2 év múlva a második. Ugyan a cigarettát, már a terhességem előtt elhagytam,de a gyerekek és a munka lett a sport helyett az első az életemben.
Tavaly májusban beállt az “Elég volt” állapot és innentől a “Megváltozok” és az “ÚJ CÉL” lebegett előttem: mozogni szeretnék és emellett szeretném visszanyerni a régi formámat….. Elkezdtem futni!
Az első kilométernél a poklok poklát éltem át. Fulladtam,köhögtem,levegőért kapkodtam, közben imádkoztam,hogy csak egyszer érjek haza! Egy nap kihagyás után folytattam,majd folyamatosan emeltem a távon. Éreztem,hogy végre vissza tértem a jó útra. Hozzá tettem még heti 2 óra aerobic-ot és biciklizést.
Na igen ám,de persze az nem újdonság,hogy a férjem az elején mindenben maximálisan támogatott,de ez az idő múlásával a gyors kibukáshoz vezetett. Nagyon kevés volt az együtt töltött idő. Közben a legjobb barátnőmmel , Nórival,
szeptemberben elindultunk első közös futóversenyünkön váltóban,amit mindenképpen együtt szerettünk volna átélni. Én ugyan a végére egy kicsit megrogytam,túlzottan felpörögtem,de mégis BOLDOG voltam,mert megcsináltuk,sikerült!
Szerintem férjemnél itt kezdődött a futás iránti érdeklődés.”Vajon mi az, amiért nem hagyja abba?” Látta,hogy ez számomra mennyire fontos és most ezt igazán komolyan gondolom. Akárhová mentünk, utaztunk, a futó ruhának a csomagok között kellett lennie. Férjem soha sem futott, inkább csak ritkán barátokkal eljárt focizni.
Egyik délután kijelentette,hogy jön velem futni. Képzelhetitek,hogy hogy néztem rá. A gyerekeket átvittük anyukámhoz-aki a mai napig sokat segít nekünk abban, hogy együtt tudjunk menni-,majd elindultunk. Egy pár tanácsot mondtam neki és sikerült!
Első alkalommal 4 kilométert futottunk. Hihetetlen volt,de láttam az arcán az örömöt. A kilométereket fokozatosan szerettem volna emelni,de hiába,Ő nagyon jól bírta és utána rábíztam, menjünk, amennyit szeretne. Ma már 2 nap kihagyás után szól,hogy “ma este ugye megyünk”?
Hát kell ennél nagyobb öröm,támogatás a sporthoz? Most már külön is futunk,mert természetesen amikor egy sprintet szeretne – ami nekem hűha-,akkor egyedül megy. Viszont,ha én egy hosszabb kikapcsolódást szeretnék, akkor ezt lelkiismeret furdalás nélkül megtehetem. Decemberben már együtt indultunk-Nóri is-a MikuLáss futáson,majd a Velencei tavi szilveszteri pezsgőfutáson is. Gyermekeink mindig drukkolnak nekünk.
Boldog vagyok,hogy életem egyik legfontosabb emberének át tudtam adni a futás okozta örömöket. Idei évre is már több tervünk van: Vivicitta, Velencei tavi tókör (persze váltóban),nekem nyári triatlon ….stb. Nem utolsó sorban persze diétáztam is,már a -20 kg.-nál tartok (a képen Anikó -10-nél tart – a szerk ).
Mindketten büszkék vagyunk egymásra és Mindenkire aki felveszi a cipőt! Mottóm, hogy tényleg nem érdekes,hogy milyen táv,gyorsaság,ruha,idő stb…, bármikor, bárhol vagy, fő az, hogy ne várj a pillanatra,INDULJ EL!!!!!
Mindenkinek további szép, futással, kikapcsolódással teli napot kívánok! ”
**************
Köszönjük Anikó,
egy hatalmas futanyu-puszi Leventének, szerintem mindannyiunktól!
— with Posztuly-Manek Anikó and Levente Posztuly.
