Sokan drukkoltunk együtt szeptember utolsó hétvégéjén honfitársainknak, akik péntek hajnalban álltak rajthoz Athénban és vágtak neki a Spartathlon 246 kilométeres, kegyetlen távjának. Hőség és eső, kopár görög táj és hegyek. Emelkedők és lejtők, 36 órás szintidő és szigorú részidők. Mindenki, aki ebben a küzdelemben végül elért Spárta főterére Leonidasz király szobrához, Hőssé vált.
30 nagyszerű magyar indult el ezen az emberfeletti kihíváson, köztük 3 fantasztikus nő…
Azt hiszem, mára minden futó tudja, hogy a floridai Sarasotában élő csinos magyar lány, Nagy Kata lett az idei Spartathlon 2. női helyezettje. 28 óra 55 percen és 3 másodpercen keresztül futott, ezzel abszolút 16.-ként, minden idők 9. legjobb női idejével ért célba Spártában. Azt már kevesebben tudjuk, hogy tavaly női 1. lett az Ultrabalatonon 22óra 47perces idejével, 200km-en pedig amerikai rekorder a hölgyek között 20 óra 1 perccel.
Igazi gyöngyszem ő az ultrafutók között…
A Spartathlont követve és utána a képeket nézegetve nekem a következő gondolatok jutottak eszembe Vele kapcsolatban: nagyon jó csaj ;), még egy ilyen roppant kimerítő verseny közepette is iszonyú csinos. És hogy hol volt eddig??? Először indul ezen a versenyen és rögtön második nőként ér célba?
A most következő párbeszéd nem egy tipikus sportinterjú… Egyrészt Nagy Katalinról szól, aki kétség kívül az egyik legeredményesebb magyar ultrafutónőnk, ugyanakkor Katókáról is, a kedves magyar-amerikai lányról, cicatulajdonosról, aki rendkívül készségesen és kedvesen válaszolt a Neki feltett kérdésekre…
Katóka
Névjegy
Nagy Katalin
Kora: 35 év
Családi állapota: egyedülálló
Foglalkozása: a papírjaim szerint gyöngyösi agrármérnök vagyok. Jelenleg azonban házak szervízelésével, karbantartásával, felügyeletével foglalkozom Floridában.
Hobbija: futás? 😉
Szeme színe/Magassága/Súlya: barna szemű, 170 centi magas és 55 kilós lány vagyok
Kedvenc étele, színe, állata: mindent szeretek, megeszem, nem vagyok válogatós. A fehér és a kék a kedvenc színeim és most épp egy macskám van, Bongyi, aki 8 éves.
Példaképe: egy konkrét személyt nem tudnék megnevezni. Sokakra felnézek azonban, elég a barátaim között körülnéznem.
Kata, mindig is életed része volt a futás vagy sportoltál korábban valami mást? Azt olvastam egy Veled készült riportban, hogy szerinted mindenki okkal kezd el futni. Nálad mi volt ez az ok?
Egész korán kezdtem sportolni. Gyerekkoromban 6 évig úsztam. Futni először 14 évesen kezdtem, nagyon ritkán, heti egy alkalommal, rövidebb távokat. Ez évekig így is maradt.
2009-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a futással. Véget ért a 13 éves kapcsolatom, hirtelen nem találtam a helyem, sok időm felszabadult. Elkezdtem lejárni edzőterembe, ahol találkoztam helyi futókkal, hamar csatlakoztam a csoporthoz. Először csak versenyekre kísértem el őket, mint segítő, aztán kedvet kaptam én is, hogy felkészüljek az első maratonomra, amit 2010-ben futottam Budapesten. Ott már tudtam, nincs visszaút!
Jelenleg Amerikában, Sarasotában élsz. Mi vagy ki „vitt ki”? Úgy láttam, van kint egy kedves baráti kör, aki támogat, melletted van a versenyeken is. Ők szintén futók?
10 éve élek Floridában. A párom kiköltözött, nem volt mit tenni, követtem. Itt élek, itt dolgozom és igen, jól látod, fantasztikus barátokat mondhatok itt magaménak, nagyon szerencsés vagyok! Egyikük sem futó, mégis mindig elkísérnek a versenyekre. Maximális támogatást nyújtanak, amit nem győzök elégszer megköszönni! Sokat jelent nekem a jelenlétük, a szeretetük.
Mik azok az eredményeid, amelyekre a legbüszkébb vagy? Nem feltétlenül a futásra gondolok…
A legbüszkébb arra vagyok, amivé váltam az elmúlt tíz év alatt. Itt most nem a karierre gondolok és nem is a futásra. 10 éve egy fiatal lány voltam, aki eljött otthonról. Rengeteg gátlással, félelemmel, korláttal, amit magamnak állítottam fel. Az évek során azonban nagyon sokat fejlődtem. Azt hiszem, a legtöbb akadályt legyőztem, de azért még vannak hiányosságok! Ebben nyilván segített a futás is.
Természetesen büszke vagyok a versenyeken elért eredményeimre is. 2 éve futottam az első ultrámat ( 80 km), az idén pedig kvalifikáltam magam az amerikai 24 órás válogatottba.
Lőrincz Olivérrel, az edződdel két éve dolgozol együtt. Hogyan kerültetek kapcsolatba? Szerinted mi az, amiben a legtöbbet tudott segíteni Neked? Hogyan zajlanak a közös “edzéseitek”?
Az egyik versenyen találkoztam magyar ultrafutókkal itt, Floridában. Ők ajánlották Olivért, mint szakembert, edzőt. Lassan 2 éve dolgozunk együtt. Sajnos ez idő alatt a távolság miatt összesen 2x találkoztunk személyesen, ezért kifejezetten örültem, hogy Ő volt a segítőm a Spartathlonon. Így volt alkalmam nem csak edzőként, hanem mint embert is kicsit jobban megismerni. Minden vasárnap küldöm Olivérnek az órám adatait egy kis beszámolóval, milyen volt a futás a héten, hogy éreztem magam energetikailag, stb. Ő pedig hétfőként küldi az új tervet. Ez így egész jól működik, hálás vagyok a segítségéért, nagyszerű szakember.
A Spartathlonon most indultál először és máris női második tudtál lenni fantasztikus idővel. Hogyan készültél/készültetek rá?
6 napot futok egy héten. Minden hétfő pihenőnap. Sajnos az elmúlt pár hónapban a munkám miatt volt, hogy 1-1 nap elmaradt, de azért próbálom tartani a tervet. Hetente 150-160 km-t futok.
Nálad is van olyan egyébként, hogy nincs kedved futni? 😉 Hogyan veszed rá magad ezesetben? Van egy bevált trükköd, amit ajánlanál nekünk? 😉
Természetesen nálam is van olyan, hogy nincs kedvem edzeni. 🙂 Én olyankor a kitűzött célokra szoktam gondolni. Legtöbbször csak elindulni nehéz, mikor már ott vagyok, élvezem a futást. 😉
Nagy Kata Spartathlon befutó – 28 óra 55 perc
Spartathlon: Miért most? Hogyan jött az elhatározás? Mivel küzdöttél a leginkább, mi volt a legnehezebb számodra és melyek voltak a legfelemelőbb pillanatok?
A Spartathlon hatalmas élmény volt számomra. Még soha nem futottam ilyen hosszú távot. 212 km volt a leghosszabb. Szerettem volna kicsit “feljebb lépni”, kicsit többet futni, mint eddig. A hegyektől féltem. Nem sok lehetőségem volt edzeni rá, Florida szinte teljesen sík.
Igazán mélypontom nem volt a verseny alatt. Fejben teljesen jól voltam, aminek nagyon örültem. Éjszaka nem volt ugyan jó a gyomrom, jött egy pár órás szenvedős szakasz, de tudtam, megcsinálom. Ami érdekes volt számomra, úgy éreztem egy szakaszon, mintha órák estek voltak ki. Sok mindenre nem emlékszem, csak halványan. A hegyen természetesen lassultam, de erre számítottam is. Aztán mielőtt jött fel a nap, kezdtem jobban lenni, úgy éreztem, az energiám is visszatért. Az utolsó 15 km volt kétség kívül a legkeményebb számomra. Végig lefelé, a lábaim már nagyon fájtak, melegem volt, szomjas voltam. Az utolsó 5 km, mint az örökkévalóság… Aztán egyszer csak ott volt a célegyenes. Láttam a végét. Nagyon boldog voltam, megcsináltam!
Mik a terveid a közeljövőre ? Mi jöhet… ezután?
Decemberben indulok egy 24 órás versenyen, aztán áprilisban a 24 órás világbajnokság következik. Ezek most a nagyobb céljaim. Egy-két helyi versenyen is szeretnék indulni. Meglátjuk, mi fér bele.
Futó Anyukák vagyunk, muszáj tehát megkérdeznem… 😉 Fiatal vagy, sikereid csúcsán. Tervben van-e az Anyaság? Szerinted mennyire összeegyeztethető az aktív sport a “Legfontosabb Feladatunkkal”?
Szeretnék gyereket, de nem minden áron. Ez nálam nem a karierrtől vagy a futástól függ. Egyedülálló vagyok, így nem tartanám jelenleg okos döntésnek. Sokszor rácsodálkozom azonban azokra a nőkre, anyákra, akik a család és munka mellett sportolnak, futnak. Sokan szenzációs eredményekkel. Én tudom magamról, néha mennyire nehéz beilleszteni az edzést egy-egy napomba. A többgyerekes Édesanyáknak még nehezebb lehet, csak csodálni tudom a kitartásukat. Szóval tiszteletem és gratulációm minden kedves FutAnyunak! 😉
Nagyon szépen köszönjük az időd és a kedves soraidat, Kata!!! Gratulálunk Neked, büszkék vagyunk Rád. Hasonlóan eredményes évet kívánunk Neked 2015-re is!
Kommentek